MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS: A FEGYHÁZBAN CSAK HALKAN DÚDOLHATTUK AZ EGYHÁZI ÉNEKEKET

HÚSVÉTKOR SEM MISÉZHETTEM

Az Andrássy-út 60-ban, amikor rabruhába öltöztettek, elszedtek tőlem mindent, aminek vallási jelentősége vagy kapcsolata volt. Semmim sem maradt belőlük. Amikor a második napon, álmatlan éjszaka után megáldoztam, félhangosan azt mondta egyik rabőröm a másiknak: Ez most már tehet akármit, nem segít itt rajta semmi! A fegyházban 9 hónapig nem misézhettem. És hasonlóan a többi rabhoz, szentmisét sem hallgathattam, karácsonykor és húsvétkor sem. Karácsonyi és húsvéti gyónásomat sem végezhettem el.

Azelőtt még hallani lehetett, ahogyan december első hetében a kántáló betlehemes gyerekek odakint csoportban mentek lakásról-lakásra. A szomszéd rendőr-kaszárnya irányából énekük a börtön felé szűrődött s én meghatva hallgattam azt napról-napra. (így volt még 1949-ben és 1950-ben, de 1951-ben már nem énekeltek többé.) Karácsonykor az éjféli miséken csak lélekben vehettem részt; a börtönágyban halkan dúdoltam a karácsonyi énekeket, úgy hogy azokat senki se hallja meg.
 
1950-tól kezdve megengedték, hogy karácsonykor szentmisét mondjak. Papi életem alatt régebben elmélkedéssel készültem erre és sohasem pihentem le előtte. A fegyházban azonban minden nap, tehát december 24-én is, este 7 órakor kellett ágyba mennem s így ott elmélkedtem fél 12-ig. Azután felkeltem és elvégeztem a fegyházi szentmisét. De az felejthetetlen volt. Amikor a fegyházban első szomorú karácsonyomat megértem, akkor cellámba zárva, az ünnepi mise idején a régi zalaegerszegi karácsonyi misék jutottak eszembe.
 
És a Kisded Jézus születését ünneplő csodálatos szép népénekekre kellett visszagondolnom. Elfogott a sírás. Így ültem magamban s akkor hallom, hogy ajtóm előtt az egyik őr azt mondja a másiknak: hallott egy nagyszerű előadást arról, hogy Jézus csaló volt... Elgyengült idegzetemmel ekkor újra sírnom kellett.
 
 
Forrás:
Midszenty: Emlékirataim
Negyedik kiadás
Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója
Budapest, 1989