A KOMMUNISTA DIKTATÚRA ALATT TILTOTTAK MINDENT, AMIRE A NEMZETI JELZŐT RÁ LEHETETT ILLESZTENI

MEGJELENT A RENDSZERVÁLTÓ SZEMLE IDE ELSŐ SZÁMA

Nyári Gábor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár ügyvezető igazgatója: Orbán Viktor 2024-es tusványosi előadásában világrendszerváltásról beszélt, és arról, hogy hogyan lehetnénk mi, magyarok, ennek nyertesei. Akkor beszélhetünk rendszerváltásról, ha egy fennálló rendszerműködésének alapjai cserélődnek le. Ha körbenézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy – főleg Európa, az Egyesült Államok és részben Kína tekintetében – valóban egy világrendszerváltás küszöbén állunk.

Nem sok olyan náció lehet, aki annyi nemzeti ügyet tart számon, mint a magyarság. Nem szégyen és nemérdem ez, „csupán” közvetlenül következik utóbbi fél évezredünk történelméből, ami – talán nem meggondolatlanság ezt kijelenteni – fordulatosabb volt és több kihívást támasztott, mint nem egy nyugat-európai nemzeté – írja a RETÖRKI folyóiratának bevezetőjében Strausz Péter tudományos igazgató, főszerkesztő.
 
A szerkesztőség nem vállalkozhatott nemzeti ügyeink teljes leltárának  felvázolására, de a lapszám szemléletes benyomást adhat arról, mennyire változatos ezen kérdések köre és milyen kiemelt súllyal bírtak a múltban, sőt ma is lényegesek . Olyan célkitűzések mentén fogalmazódtak meg és olyan kezdeményezések, sokszor áldozatos erőfeszítések állnak mögöttük, ami miatt valóban közös, mindannyiunkatérintő nemzeti ügyeinknek tekinthetjük őket.
Strausz Péter Időzavar című írásában azt boncolgatta, hogy az abszolút idő, és a helyi idő szavát itthon kik értették meg, és mennyire reagáltak kellő határozottsággal. Dolgozata végén a történész leszögezi: bizakodással, sőt egészséges önbizalommal töltheti el a nemzetet azon történelmi pillanatok sora, amikor sikerült időben és jól dönteni, erőfeszítést kifejteni. Tapasztalataink pedig a kudarcok, tragédiák révén is gyarapodtak, és úgy tűnik, sokukból tanultunk. Elsajátítottuk a többfelé figyelés készségét, és ha ez felelősséggel párosul, akkor egyre többször meg fogjuk tapasztalni a ma már nem is ismeretlen érzést: értjük az abszolút és helyi idő szavát, s választ is adunk rá  –  nem vagyunk időzavarban.
 
Teleki Pál példája mutatja, hogy a politikai akarat közel sem elegendő a sorsunk irányításához – jelenti ki Nyári Gábor, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója Havasi Dánielnek adott interjújában. A Iustitia Gulág- és Gupvikutató Intézet igazgatóhelyettesének kérdésére kifejti, hogy Teleki személyes tragédiája bizonyos értelemben a nemzeté is: hiába próbált meg minden eszközzel az angolszász hatalmak felé nyitni, ha az életükért küzdő britek elsődlegesen csak egy, a céljaik érdekében kihasználható államot láttak, az Egyesült Államok politikai elitjét pedig nem igazán érdekelte, hogy mi zajlik Közép-Európában, és valljuk be, nem is igazán értette a kontinensen zajló folyamatokat. A jelenlegi helyzetünk más.
 
Felvetődött az euroatlanti integráció is, ami Nyári Gábor szerint elsődleges szempontból határozta meg a fiatal magyar demokrácia útját, viszont a történész rámutat, hogy napjainkban gazdasági, politikai, kulturális értelemben érezhető a globalizáció hatása, és Nyugat-Európa arculatának megváltozása sem sok jóval kecsegtet. Az emigrációról szólva megemlítette, hogy minden emigránsban egy olyan magyarságkép élt emlékezetében, ami akkor készült, amikor elhagyta az országot. Így aztán mást gondolt Magyarországról a 2. világháború után Nyugatra menekült egykori katonatiszt, mint az ’56-ban kivándorolt gyári munkás. „Ugyanakkor erről a magyar emigrációról el kell mondani azt is, hogy amikor a kommunista diktatúra alatt idehaza tiltottak, vagy legjobb esetben megtűrtek mindent, amire a „nemzeti” jelzőt rá lehetett illeszteni, az emigráció ápolta és gyarapította is a magyar kultúrát. És szintén az emigrációnak köszönhető, hogy magyar témákat, mint ’56 vagy a ’80-as években Erdély kérdése, világviszonylatban is „hírértékkel” tudtak felruházni.”
 
Arra a riporteri megállapításra, hogy napjainkban sokszor ellentétes világképekkel találkozhatunk, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója megemlítette, hogy a negyedik ipari forradalom korát éljük, felgyorsultak mindennapjaink, a nyugati társadalmakban korábban marginálisnak számító kérdések kerültek középpontba, miközben olyan kérdésekkel is meg kell küzdeni, mint a migráció, a pandémia, vagy a háború. És mindez nem csak a politikát, hanem a tudományt is lázban tartja. Mert ma nem csak hazánk helyzete a kérdés, hanem a világ is változóban van.
 
„Orbán Viktor 2024-es tusványosi előadásában világrendszerváltásról beszélt, és arról, hogy hogyan lehetnénk mi, magyarok, ennek nyertesei. Magam úgy vélem, hogy akkor beszélhetünk rendszerváltásról, ha egy fennálló rendszerműködésének alapjai cserélődnek le. Ha körbenézünk a világban, akkor azt látjuk, hogy – főleg Európa, az Egyesült Államok és részben Kína tekintetében – valóban egy világrendszerváltás küszöbén állunk.
A politika feladata kialakítani a követendő stratégiát, míg a tudomány elemezheti, értelmezheti  –  és bizonyos szinten prognosztizálhatja – a folyamatokat” – közölte Nyári Gábor.

Zachar Péter Krisztián tanulmánya az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc idején a szuverenitás értelmezéseit elemzi, különös tekintettel az alkotmányos önrendelkezés és a teljes állami függetlenség közötti érdekütközés által formált átmeneti folyamatra. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem dékánhelyettese rámutat a ’48-as áprilisi törvényekre, ahol az önállóság még nem jelent függetlenséget. „Az 1848. évi áprilisi törvények fogó és koherens törvényhozási csomagot alkottak, amely a magyar államiság történetében –  a Pragmatica Sanctio óta először  – dolgozta ki a modern, alkotmányos önrendelkezés jogi és intézményi feltételeit a Habsburg Monarchia keretein belül. Az állam-jogi rendelkezések a birodalomhoz fűződő viszonyt tudatosan a perszonálunió elvére alapozták, amely egyszerre biztosította a dinasztikus kapcsolat fenntartását és a sajátos, alkotmányosan körülhatárolt magyar állami különállás jogi megerősítését.”
Ezt követi a kényszerhelyzet kérdése. A bécsi udvar fegyveres beavatkozásai megszüntették a tárgyalásos kompromisszum lehetőségét, és kényszerhelyzetbe hozták a magyar politikai közgondolkodást. Ha ezt nézzük, akkor a Függetlenségi Nyilatkozat nem más, mint a tavaszi hadjárat katonai sikerei, a politikai önmegőrzés kényszere és a nemzetközi elismerés iránti igény által meghatározott alkotmányos válasz.
 
Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja, a Hatalom egyháza – az egyház hatalma írása elején arra mutat rá, hogy míg a püspöki szolgálat 1920 és 1945 között a templom falain túl is jelen volt, addig főleg 1947 után, a történelmi egyházak vezetői a vádlottak padján ültek, koholt vádak alapján ítélkeztek felettük. Majd csak olyan egyházi vezetők kerülhettek pozícióba, akik támogatták, együttműködtek, vagy legalább nem akadályozták a totális diktatúrát. Csak a pártállam bukása hozhatta el az egyházak számára a teljes autonómiát, így lezárult az állami ellenőrzés időszaka.
 
Bethlen szellemében egy alapítvány? Ráadásul magánalapítvány? Igen! 1985-től engedéllyel működik a Bethlen Gábor Alapítvány, melynek történetének néhány fejezetéről Nagymihály Zoltán történész, a RETÖRKI munkatársa írt a lapban. A huszadik század végi magyar értelmiségi körök számára Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egy olyan politikai ethoszt szimbolizált, amely a realizmust, a nemzeti felelősségvállalást és a kulturális egységre való törekvést ötvözte egy széttöredezett történelmi kontextusban. Ez nem véletlen, hiszen az alapítók Magyarország és a szomszédos országokban élő magyar közösségek közötti kapcsolatok erősítésére törekedtek. Bakos István, Csoóri Sándor, Kiss Ferenc és Für Lajos – természetesen a felsorolás nem teljes – célja egy olyan autonóm kulturális intézmény létrehozása volt, amely támogathatja a határokon túl élő magyar közösségeket, és felhívhatja a nyilvánosság figyelmét helyzetükre.
 
A fentieken kívül olvashatnak a Benes-dekrétumokról, az 1990 utáni nemzetpolitikáról, a szociográfiai kutatásokról, a Habsburg Ottó Alapítvány gyűjteményéről, és könyvek és filmek recenzióiról.
 
A teljes számot elolvashatják a RETÖRKI honlapján a „folyóiratok” menüpontra kattintva.
 
Medveczky Attila
(2026.04.06.)