Az MDF a 176 egyéni mandátumból 114-et szerzett meg - az Országgyűlés alakuló ülése

RETÖRKI-KALENDÁRIUM

1990. május 2-án délelőtt 10 órakor, a második választási fordulót követő 23. napon kezdődött meg az új, többpárti országgyűlés alakuló ülése. A történelmi mérföldkőnek számító alakuló ülés, amelynek eseményeit valamennyi napilap címlapon közölte, egyúttal törvényt is alkotott. Az új országgyűlés történeti kötelezettségének és a társadalmi elvárásoknak eleget téve, szimbolikus jelentőségű, az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségét elismerő törvénnyel kezdte meg munkáját.

Hosszú évtizedek után, 1990. március 25-én rendezték meg az első, szabad többpárti parlamenti választásokat. Az országgyűlési választások első fordulójában a 176-ból csupán 5 egyéni körzetben dőlt el a küzdelem, így az ország jelentős része két héttel később újra a választási urnákhoz járult – írja a RETÖRKI Kronológia rovatában Rapali Vivien Regina levéltári főmunkatárs, gyűjteményi tudományos- és történész szakértő.
 
Az első fordulóval ellentétben a második fordulóban a választópolgárok csupán egy, saját egyéni képviselőjükre vonatkozó szavazatot adhattak le. A választás második fordulójának részvételi aránya jóval elmaradt az elsőétől – 65% helyett ezúttal a szavazóképes lakosság csupán 45,54%-a vett részt a voksoláson. A választási szövetségek megkötéséből a jobboldalinak definiált pártok kerültek ki győztesen: az MDF a 176 egyéni mandátumból 114-et szerzett meg. Az SZDSZ 35, az FGKP 11, a KDNP 3, az MSZP és a FIDESZ 1-1 egyéni mandátumot nyert.  A végső összesítések után az MDF 164, az SZDSZ 92, az FKGP 44, az MSZP 34, a KDNP és a FIDESZ 21–21 mandátumot szerzett. Az 5 független és a 4 közös jelölt mellett 1 agrárszövetségi képviselő jutott a parlamentbe. A választások eredményének nyilvánosságra kerülése után Antall József és az MDF ismét a „kiskoalíció” mellett tette le a voksát. A nemzetközi sajtó a magyarországi választásokat úgy értékelte, hogy a magyar választók a rendszerváltásra szavaztak, a „nemzeti-konzervatív-kereszténydemokrata” Fórum pedig nagy győzelmet aratott legnagyobb riválisával szemben.
 
1990. május 2-án délelőtt 10 órakor, a második választási fordulót követő 23. napon kezdődött meg az új, többpárti országgyűlés alakuló ülése. A történelmi mérföldkőnek számító alakuló ülés, amelynek eseményeit valamennyi napilap címlapon közölte, egyúttal törvényt is alkotott. Az új országgyűlés történeti kötelezettségének és a társadalmi elvárásoknak eleget téve, szimbolikus jelentőségű, az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségét elismerő törvénnyel kezdte meg munkáját.
 
A 43 év utáni első szabad, demokratikus választás eredményét tükröző parlamentet Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke nyitotta meg. A megnyitón a képviselők elénekelték a Himnuszt, majd meghallgatták Oszter Sándor színművész tolmácsolásában Petőfi Sándor A nemzetgyűléshez című versét. Szűrös Mátyás ezután köszöntötte az új Országgyűlés díszvendégeit: Habsburg Ottót, az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó bizottságának elnökét, a határon túli magyarság megjelent képviselőit és Varga Bélát, az 1945-ben megválasztott Nemzetgyűlés volt elnökét. Szűrös a hivatalos program megkezdése előtt elmondott beszédében leszögezte: a szabad, demokratikus választásokon a rendszerváltozás jegyében született új Országgyűlés ünnepi és alakuló ülése történelmi esemény. Szűrös ünnepi megnyitóját követően Varga Béla mondott beszédet, aki a bevezetőben köszönetét mondott azért, hogy 43 esztendő után ismét visszatérhetett hazájába, és jelen lehet a magyar történelem új korszakának nyitányán.
 
 
A házszabályok értelmében a tisztségviselők megválasztásáig az alakuló ülést a korelnök vezette, a jegyzői feladatokat pedig a négy legfiatalabb képviselő, körjegyzőként látta el. Szűrös Mátyás a korelnöki feladatok ellátására a 89 esztendős Kéri Kálmánt (MDF) kérte fel. A jegyzői feladatokat Glattfelder Béla – a legfiatalabb parlamenti képviselő –, továbbá Szelényi Zsuzsanna, Deutsch Tamás és Wachsler Tamás (mindannyian: Fidesz) látta el. Ezután az országgyűlés tisztségviselőinek megválasztása következett. Kéri emlékeztette az országgyűlést arra, hogy a pártcsoportok és a független képviselők korábban megállapodtak a jelölés elveiben, mely szerint a legnagyobb parlamenti párt, az MDF jelöli az országgyűlés elnökét, aki egyben az ideiglenes köztársasági elnöki teendőket is ellátja, három alelnökére pedig az SZDSZ, a Független Kisgazdapárt és az MSZP tesz javaslatot. A nyolc jegyzői helyre az előzetes tárgyalások eredményeként a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt 2-2, a többi párt 1-1 236 személyt jelölt.
 
A szünet után Kéri Kálmán ismertette a szavazatszedő bizottság jelentését. Az országgyűlés tisztségviselőire 379 szavazatot adtak le, amelyből 370 volt érvényes. A Ház felállva, tapssal köszöntötte Göncz Árpádot (SZDSZ), az újonnan megválasztott házelnököt, akit nagy többséggel, 339 vokssal választottak meg. Az alkotmány értelmében, Göncz Árpád lett az ideiglenes köztársasági elnök, akit 1990. augusztus 3-án iktattak be véglegesen köztársasági elnöki tisztségébe. Göncz Árpád az elnöki emelvényre lépve kijelentette: „Bizalmat visszaadni nem lehet, bizalmat csak elveszíteni lehet. Éppen ezért mindent elkövetek annak érdekében, hogy az önök bizalmát megőrizzem.”
 
 
Göncz Árpád a frakcióvezetők megállapodása értelmében javaslatot tett az országgyűlés megbízott elnökének személyére. Indítványozta, hogy az elnöki teendők ellátásával az MDF jelöltjét, Szabad György professzort bízza meg az országgyűlés, amelyet a képviselők 356 egyetértő szavazattal elfogadtak. Az Országgyűlés alelnökévé választották továbbá Vörös Vincét (FKgP) és Szűrös Mátyást (MSZP). Az országgyűlés jegyzője lett Balás István (MDF), Kóródi Mária (SZDSZ), Bárdos Balázs (FKgP), Bossányi Katalin (MSZP), Glattfelder Béla (Fidesz), Trombitás Zoltán (Fidesz), Balogh Gábor (KDNP) és Tóth Sándor (KDNP).
 
 
Az ülés vezetését folytató Szabad György Németh Miklósnak adott szót, aki az alkotmány előírásainak megfelelően benyújtotta kormánya lemondását. Azt kívánta az új parlamentnek, a megalakuló kormánynak, hogy minden erejével és energiájával a hőn óhajtott európai Magyarország megteremtésén tudjon munkálkodni, ne vonja el figyelmét semmiféle áldatlan belső politikai harc. A volt kormányfő leköszönése után következett az új parlament első törvényhozói intézkedése: Glattfelder Béla felolvasta az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybeiktatásáról szóló törvénytervezetet. Szabad György, a képviselők egyöntetű reakcióját – állva tapsolás – kijelentette: a törvénytervezet részletes indoklásától eltekint, hiszen a képviselők már egyértelműen véleményt nyilvánítottak. A törvénytervezetet a képviselők 366 igen és 2 tartózkodás mellett törvénybe iktatták. Az új törvény értelmében „október 23-át, az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját nemzeti ünnepnappá nyilvánítja”. Másnap, 1990. május 3-án Göncz Árpád immár ideiglenes köztársasági elnökként hivatalosan felkérte Antall Józsefet a kormányalakításra.
 
Május 22-én Antall József a Nemzeti megújhodás programja címmel benyújtotta kormányprogramját, amelyet az Országgyűlés elfogadott, s ezzel az új kormány megkezdhette működését. Parlamenti beszédében a miniszterelnök kormányát a szabadság, a nép, a gazdasági fordulat és az Európához való újracsatlakozás kormányának nevezte, céljának pedig a szociális piacgazdaság kiépítését tekintette. Az újonnan megalakult, hárompárti koalícióból álló (MDF-FKgP-KDNP) Antall-kormány a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány, amelynek az a feladat jutott osztályrészül, hogy az immár független országot stabilizálja, az átmeneti időszak jogi és politikai intézményrendszerét megalkossa és a gazdasági élet új működését elindítsa.
 
Forrás: retorki.hu
(2026.05.02.)