FARKAS ÁRPÁD VERSÉVEL KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT

ANYÁM


Esengett: maradjak. Útra kellett kelnem.

Hagyott egy darabka kéklő eget bennem.

Kifeszítettem és merre vitt az utam,

jó hazai földből belé Földet gyúrtam.

Benépesítettem tájakkal, arcokkal,

csikó tekintetű szomjas csillagokkal,

áldottak hitekkel, álmokkal az esték,

néha elringattak, néha vérem vették,

s megtértem csikorgó bolygómmal végtére,

görgetem, pörgetem: derüljön a fényre,

anyám is hadd lássa...Szólítja is fiát:

"Eredj, lelkem, hozz egy ölnyi aprított fát.”