RÁKOSIÉK TÁMADÁSA A KISGAZDAPÁRT ELLEN, NAGY FERENC LEMONDATÁSA

RETORKI KRONOLÓGIA

A koalíciós kormányban többséget birtokló kisgazdák „elemekre bontásában” részt vett a sajtó jelentős része, a Katonapolitikai Osztály (Katpol) és az Államvédelmi Osztály (ÁVO) is. Az utóbbi két szerv által kicsikart vallomásokra támaszkodva, a párt szétzúzására tervezett koncepciós pert előkészítendő, 1946 decemberétől az FKgP-hez kötődő személyeket – többek között Arany Bálintot, Demeter Bélát, Kiss Károlyt –, 1947 januárjától pedig parlamenti képviselőket vettek őrizetbe.

1946-ban, a köztársasági elnökké választott Tildy Zoltánt Nagy Ferenc követte a miniszterelnöki székben. A Bibó István által „próbálkozó demokráciának” nevezett időszakban, a koalíciós kormány – Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt alkotta – Baloldali Blokkja és a parlamenti többséget birtokló FKgP hatalmi pozíciókért folyó, vagy azt megtartó versengése volt meghatározó – írja Rapali Vivien Regina a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár  főmunkatársa az intézet honlapjának kronológia rovatában.
 
A kommunisták által indított „Ki a nép ellenségeivel a koalícióból” program – célja nemcsak a jobbszárny, de a teljes Kisgazdapárt abszolút többségének felszámolása volt. 1946. őszi meghirdetését követően az FKgP-t sorozatos politikai és sajtótámadások érték, mely végül a kormányfő 1947. június 1-jei lemondatásában és a Kisgazdapárt önállóságának felszámolásában kulminálódott.
 
A koalíciós kormányban többséget birtokló kisgazdák „elemekre bontásában” részt vett a sajtó jelentős része, a Katonapolitikai Osztály (Katpol) és az Államvédelmi Osztály (ÁVO) is. Az utóbbi két szerv által kicsikart vallomásokra támaszkodva, a párt szétzúzására tervezett koncepciós pert előkészítendő, 1946 decemberétől az FKgP-hez kötődő személyeket – többek között Arany Bálintot, Demeter Bélát, Kiss Károlyt –, 1947 januárjától pedig parlamenti képviselőket vettek őrizetbe. Több, a Kisgazdapárt vezető pozícióit betöltő személyt letartóztattak, köztük volt Vörös Vince országos főtitkárhelyettes és Kovács Béla pártfőtitkár is. 1947 tavaszán–nyarán hét egymás utáni perben, összesen 258 vádlottat – kisgazda politikusokat, pártaktivistákat – ítéltek el és több mint száz további személyt internáltak. Kovács Bélát 1947. február 25-én a szovjet hadsereg katonai elhárítása letartóztatta, majd a Szovjetunióba hurcolta, ahol bírósági tárgyalás nélküli végzéssel 25 évi kényszermunkára ítélték. A Kisgazdapárt ellehetetlenítésére indított akció utolsó lépése a koalíciós kormány miniszterelnökének félreállítása volt.
 
Nagy Ferenc amellett, hogy még svájci útja előtt hangot adott a Baloldali Blokkétól markánsan különböző véleményének, fellépett a februárban elhurcolt Kovács Béla főtitkár ügyében is. Mint ahogyan azt a kisgazdapárti miniszterei körében megfogalmazta: „Kovács Béla ügye nem személyi ügy, hanem az egész Kisgazdapárt ügye.” Nagy, Georgij Makszimovics Puskin, a Szovjetunió magyarországi nagykövetének közvetítésével szóban kérte a szovjet kormányt, hogy az elhurcolt Kovács Bélát adják ki a magyar hatóságoknak.
 
Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes május 28-án rendkívüli minisztertanácsi ülést hívott össze, amelyen bemutatta a Nagy Ferenc kérésére érkező szovjet választ. Az ülésen felolvasták Szviridov altábornagy miniszterelnökhöz intézett levelét, amelyben a következők szerepeltek: „A Puskin követ úrhoz fordultakkal kapcsolatban, melyben Kovács Bélát a magyar hatóságokhoz való átadását kéri [sic!] van szerencsém közölni, hogy az illetékes szovjet szervek még nem fejezték be a kihallgatást, és ezért a magyar hatóságoknak Kovács Béla átadására irányuló kérelmét ez idő szerint nem teljesíthető [sic!]. Ezzel kapcsolatban értesítem, hogy a szovjet katonai nyomozó-szervek megtalálták azt a lehetőséget, hogy a magyar kormánynak Kovács Bélával kapcsolatos bizonyítékokat és más személyeknek ebben az ügyben való kihallgatási bizonyítékait megküldjék, figyelembe véve azt, hogy ezek a bizonyítékok érdeklődéssel fognak találkozni a köztársaság elleni összeesküvés résztvevőinek tárgyalásán.” (Az ülés jegyzőkönyve nemcsak Szviridov levelét, de Kovács Béla 1947. március 1. és május vége között felvett kihallgatásainak, a Kovács Bélának Arany Bálinttal történt szembesítéséről, továbbá az NKVD kihallgatói által Arany Bálint, Gyulai László és Jaczkó Pál többszöri kihallgatásáról készült jegyzőkönyveket is tartalmazta.)
 
A levél és csatolmányai részletes ismertetése után Rákosi javasolta, hogy a minisztertanács a közléseket egyszerűen vegye tudomásul, továbbá Gordon Ferenc berni követ útján hívja fel a miniszterelnököt, hogy külföldi tartózkodását megszakítva haladéktalanul térjen haza. A kormányfő svájci pihenőútján, a miniszterelnök-helyettesen és a minisztertanácson keresztül értesült a kérésére érkező szovjet válaszról: „Svájci pihenőm alatt május 28-án értesültem arról, hogy az ellenőrző bizottság [SZEB – R. V. R.] jegyzőkönyveket bocsátott a magyar kormány rendelkezésére, amelyek az összeesküvésről való tudomásomról tanúskodnak […] A kormány a jegyzőkönyvek átvétele után engem lemondásra szólított fel. […]”
 
A május 28-i rendkívüli minisztertanácsi üléssel azonos napon tartóztatták le a miniszterelnök titkárát, Kapócs Ferencet, azzal a váddal, hogy két társával Kovács Béla megszöktetési tervén dolgozott, amelyről állítólag tudott a miniszterelnök is. Bár Kapócsot bűncselekmény hiányában szeptember 27-én kiengedték, az ÁVO aznap ismét őrizetbe vette, és internálta, és csak 1953-ban szabadult. Annak ellenére, hogy a Független Kisgazdapárt Politikai Bizottsága május 29-én – hosszas tárgyalás után – Nagy Ferenc hazahívása mellett döntött, a rá következő napon Balogh István miniszterelnökségi államtitkár azt kérte a párt és a kormány nevében, hogy Nagy mondjon le.
 
A Gordon követen keresztül érkezett üzenetre, miszerint Nagy vagy azonnal térjen haza, mondjon le és álljon bíróság elé, vagy írja meg, és küldje el lemondólevelét, a kormányfő ekképpen emlékezett vissza: „[…] május 28-án este hét órakor megszólalt a telefon. Titkárom jelentkezett, és izgatott, remegő hangon kért, hogy azonnal induljak haza Budapestre. Megdöbbentem.” Többszörös egyeztetést követően Nagy Ferenc lemondólevele megküldésének feltételéül ötéves gyermekének átadását szabta.
 
Három nappal a rendkívüli ülés és Nagy Ferenc titkárának letartóztatása után a május 31-i minisztertanácsi ülés egyetlen tárgysorozati pontja a miniszterelnök lemondása volt. A Gordon Ferenctől érkező jelentés szerint Nagy Ferenc a követ személyes jelenlétében telefonon értesítette Balogh Istvánt, hogy a miniszterelnökségről lemond, és kérte, hogy ezt a tényt közölje a köztársasági elnökkel és a miniszterelnök-helyettessel. Nagy Ferenc lemondását a Minisztertanács „[…] tudomásul vette, a kormány tagjai azonosképpen lemondottak, és lemondó nyilatkozatukat a jelen minisztertanácsi jegyzőkönyv külzetén jelenlétük igazolásával megerősítették.”
 
Nagy Ferenc június l-jén délben írta meg lemondó levelét: „Amidőn a leghatározottabban kijelentem, hogy semmiféle összeesküvésről annak rendőrségi megállapítása előtt nem tudtam és sem a köztársaság, sem a koalíció, sem a megszálló hatalom ellen sem szóval sem tettel nem vétettem, nem akarván akadályozni a magyar politikai élet kibontakozását: miniszterelnöki állásomat Elnök úr rendelkezésére bocsátom. Lemondok abban a tudatban, hogy sem a parlament, sem a magyar nép többségének bizalmát el nem veszítettem, lemondok abban a meggyőződésemben, hogy ártatlan vagyok […].”
 
A Kisgazdapárt még aznap – május 31-én –, elfogadta a Dinnyés Lajos miniszterelnökké jelölésére vonatkozó javaslatot. Ezt követően a Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága az 1946. évi I. tc. 13. §-ának 2. bekezdésében foglaltak alapján – mely szerint a kormányfőt a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának meghallgatása után, a parlamenti többségi elv tiszteletben tartásával – egyhangú határozattal ajánlotta a lemondott miniszterelnök felmentését, valamint Dinnyés miniszterelnöki kinevezését. A kommunista párt türelmetlenségét és magabiztosságát jelezte, hogy már május 30-án közölték a Magyar Távirati Irodával a miniszterelnök lemondásának a tényét, és már másnap megalakították az új kormányt, annak ellenére, hogy Nagy Ferenc csak június 2-án – kisfia megérkezését követően – adta át lemondólevelét a külügyminisztériumi tisztviselőnek. Ily módon a köztársasági elnök két nappal korábban mentette fel miniszterelnöki tisztsége alól és nevezte ki az új kormányfőt. Nagy Ferenc Kapócs Ferencre vonatkozó kikötését, miszerint azonnal elengedik és fiával együtt Svájcba küldik, nem teljesítették.
 
Nagy Ferencet két nappal a lemondása után a Kisgazda Párt kizárta tagjai közül, október 7-én magyar állampolgárságától, 1948-ban pedig vagyonától is megfosztották. Tartósan az Egyesült Államokban telepedett le, itt jelentette meg angol nyelvű emlékiratait is 1948-ban. Rövid, alig 16 hónapos miniszterelnöki ciklusában elsősorban az ország polgári, demokratikus konszolidációjára törekedett, ebből adódóan ellenezte a mind jobban erősödő Baloldali Blokk, de az 1945 előtti rendszer elitjének törekvéseit is.

Forrás: retorki.hu
(2026.06.01.)