RÁKOSI 1947. JÚLIUS 13-ÁN: A SULYOK-FÉLE PÁRTRA RÁSÚJT A DEMOKRÁCIA VASKEZE

"AZ ALKOTMÁNYVÉDŐK OTT AKARJÁK FOLYTATNI, AHOL AZ ÖSSZEESKÜVŐK ABBAHAGYTÁK"

Kedves Elvtársak!


Először is meg kell állapítanom, hogy az eddig eltelt idő folyamán a dolgozó nép beváltotta a hozzáfűzött reményeket az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Elismerés illeti elsősorban a gazdák, különösen az újgazdák szorgalmát. Mi most tovább akarunk menni és a hároméves terv megkezdésével emelni akarjuk a dolgozók életszínvonalát. Ezt úgy kívánjuk végrehajtani, hogy az iparcikkek ára ne emelkedjék. A hároméves terv döntő jelentősége abban áll, hogy három év alatt be akarjuk gyógyítani a háborúütötte gazdasági sebeket és azt akarjuk, hogy a falu életszínvonala ne különbözzék a városétól. Terveinket kizárólag a magyar nép szorgalmára, a legbiztosabb alapra építjük.


A dolgozókkal tehát nincsen semmi hiba, a baj mindenütt ott kezdődik, ahol a régi rend hívei mesterkednek. Ezek az összeesküvés felszámolása után is azon törik a fejüket, hogyan lehetne visszafordítani az idő kerekét. A régi rend híveinek egyszer s mindenkorra le kell lépni a magyar élet színpadjáról. Éberségünket egy pillanatra sem szabad elaltatnunk, annál kevésbé, mert olyan jelenségek mutatkoznak a Kisgazdapártban, hogy Nagy Ferenc, Kovács Béla és Varga Béla hívei nem tudnak beletörődni a változott helyzetbe. Ezek az összeesküvők jelölték a Kisgazdapárt képviselőinek és helyi vezetőinek jelentékeny részét. Tavaly ősszel még gondosan kiszorították a Kisgazdapárt vidéki szervezeteinek vezetőségeiből az összes demokratákat. Ez a magyarázata annak, hogy ma ismét kettős vezetőségről kell beszélni a Kisgazdapártban.


A hivatalos vezetés - Dinnyés Lajos miniszterelnök, Dobi István pártelnök, Implon főtitkár - igyekszik demokratikus irányba vinni a pártot. Az összeesküvőkkel rokonszenvezők azonban minden erővel meg akarjak akadályozni a vezetőség demokratikus szándékait és egy félig legális frakcióba tömörültek, amelyet alkotmányvédő frakciónak neveznek. Ebbe a frakcióba próbálják tömöríteni mindazokat, akik sokkal szívesebben dolgoznak együtt Sulyokékkal és Pfeifferékkel, mint a munkáspártokkal és a demokratákkal. Vezetőjük az a B. Szabó István, akinek reakciós magatartását még Nagy Ferenc is - jóllehet taktikából - sokallta, aki a koalíció demokratikus követeléseinek hatására távozott a kormányból.


B. Szabót a bihari nép jól ismeri: a háború alatti uszító beszédei, Horthy-imádata még mindenkinek emlékezetében vannak. Tudnak holmi zsidó-föld körüli manipulációról is és egyebekről is, amiket most ideje újra elővenni, miután világos, hogy a régi rendhez húzó működését most mint kisgazda jobboldali frakciós újra megkezdte. Ott van ebben a jobboldali szervezkedésben az a Hompola, akit Nagy Ferencék baranyai klikkje igazságügyi államtitkárnak tett meg, de akinek sürgősen le kellett mondania, amikor nyilvánosságra került az a fénykép, amelyen egy német SS őrnaggyal karonfogva mosolyog. Azt hittük, hogy örül, hogy ilyen olcsón megúszhatta, de úgy látszik, ő is bízik a demokrácia feledékenységében. Felbukkant ebben a második vezetőségben az a Kővágó is, akinek néhány héttel ezelőtt az összeesküvőkkel való kapcsolata miatt gyorsan le kellett mondania a polgármesterségről és aki nagyon meg lehetett elégedve, ha ennyivel megússza.


Úgy látszik, ezek az urak elfelejtették, hogy a demokrácia, amely ki tudta védeni a Nagy Ferencék, Kovács Béláék, Salátáék és a többiek demokráciaellenes összeesküvését, ezeknek az új "aprószenteknek" is el tudja húzni a nótáját. Addig is azonban fel kell hívni a figyelmet üzelmeikre és áskálódásaikra, annál is inkább, mert ez a második vezetés olyan képviselőket is igyekszik maga mellé állítani, akik félnek, hogy a választásokon nem jelölik őket és akiknek ezek az úgynevezett alkotmányvédők mandátumot ígérnek. Ebből a szempontból nem annyira alkotmányvédelemről, mint inkább mandátumvédelemről lehet beszélni. Az alkotmányvédők lényegében ott akarják folytatni, ahol az összeesküvők abbahagyták.

Ebbe a demokráciaellenes frakcióba természetesen belekapcsolódnak Sulyokék és Pfeifferék. Ők azok, akik az egész mozgalmat a háttérből irányítják. A demokráciának ezért éberen kell őrködnie, résen kell lennie és körmére kell néznie ennek a társaságnak és a kellő pillanatban le kell csapnia rájuk úgy, ahogy ezt a demokrácia érdeke megkívánja. Ismétlem, ami Nagy Ferencéknek nem sikerült, az még kevésbé fog sikerülni ezeknek az új csoportoknak.


Ha már Nagy Ferencre szó került, elmondhatom, hogy a magyar parasztságnak ez az árulója Amerikában nyilatkozott, hogy a magyar földalatti mozgalommal kíván együttműködni. Felvetődik a kérdés, kik azok, akik ma hazánkban a föld alatt mozgolódnak? Idetartoznak azok a gyujtogatók, akik az újjáépítést meg akarják akadályozni. Idetartoznak azok a volt ezerholdasok, akik összeesküvéssel akarják megbontani a demokrácia rendjét, hogy elvegyék a hétszázezer újgazdától a földet és visszaadják a grófoknak meg a hercegeknek. Nagy Ferenc, amikor az összeesküvők közé beállt, itthon is ezeknek a népellenes erőknek járt a kezére és amint nyilatkozatából látják, Amerikában is ezt folytatja. Hozzátehetem, az eredménye még kisebb lesz, mint itthon. De az ilyen nyilatkozatok nemcsak arra intenek bennünket, hogy legyünk éberek, különösen legyenek éberek az újgazdák és földhözjuttatottak, akiknek földje fele a régi úri rend hívei változatlanul nyujtogatják karmaikat.


Különös figyelmet kell fordítanunk a Sulyok-féle úgynevezett Szabadság-pártra, amely lényegében a magyar fasizmus provokációs pártja és ennek megfelelően kell bánni velük. Ott, ahol megsértik a törvény betűjét vagy szellemét, le fog rájuk sujtani a demokrácia vaskeze.


Különös erővel fog lesujtani a demokrácia azokra, akik gyujtogatással próbálják megzavarni a hároméves terv végrehajtását és az újjáépítést. A gyujtogatások a régi rend híveinek reményvesztettségét és kétségbeesését jelentik. Nincsenek már cinkosaik a kormányban, azért próbálkoznak most ilyen kétségbeesett eszközökkel. A gyujtogatások sorozatát a Bazilika égése nyitotta meg, ami után rögtön elterjesztették suttogó propagandával azt a hírt, hogy ezt a kommunisták csinálták. Ilyen módszerrel dolgoztak Hitler fasisztái is, amikor 1934-ben Berlinben felgyujtották a Reichstagot. De a magyar demokrácia 30 hónap alatt bebizonyította már erejét és életrevalóságát, amelyet sem az olyan politikai gyujtogatók, mint Sulyok, sem olyan segítőtársaik, akik a Hofherr-gyárat, a kispesti villamos-színt és a Ganz-gyárat felgyujtották, nem tudnak megdönteni.

Úgy látjuk, hogy elérkezett az ideje, hogy megkérdezzük a nemzetet, mi a véleménye az elmúlt két esztendő munkájáról. Ezért új választásokat kell kiírni. Az új választójogi törvény alapján nem választható képviselőnek az, aki Gömbös vagy Kállai pártjának volt országgyűlési képviselője. Ez a rendelkezés Sulyok Dezsőt és Drózdyt is érinti.

A demokratikus pártok választási szövetséget alkotnak. Egészséges az együttműködés a Nemzeti Parasztpárttal, amely a demokrácia vonalán halad és elsősorban a szegényparasztok pártja. A Magyar Kommunista Párt a munkások, parasztok és haladó értelmiségiek egységes pártja és mint ilyen, természetesen töretlen híve a munkásegységnek. Ugyanilyen híve a munkásegységnek az a szociáldemokrata munkás is, aki a szomszédos esztergapadnál dolgozik. De a Szociáldemokrata Pártban nemcsak munkások vannak és érthető, ha a miniszteri tanácsos, a KOKSz nagykereskedője vagy a falusi kisiparos már egészen más szemmel néz a munkásegységre.


Hatnak a Szociáldemokrata Pártra külföldről is. Tudvalevő, hogy Bevin Angliában, vagy Ramadier Franciaországban a munkásegység ellenségei és külpolitikájuk lényegében az amerikai nagytőke vonalát követi, tehát a Szovjetunió ellen irányul. Ezek a külföldi szociáldemokraták természetesen igyekeznek hatni a magyar szociáldemokraták politikájára és ez a hatás megnehezíti itthon a munkásegységet. Hozzájárul mindehhez az is, hogy a Kisgazdapártról leszakadó városi jobboldali elemek most új pártot keresnek, melyben folytathatják eddigi kommunistaellenes működésüket. A Szociáldemokrata Párt jobbszárnyán megvan a hajtandóság arra, hogy ezekre a szavazatokra vadásszanak. Ebből adódik az a kettős politika, amellyel egyes szociáldemokraták radikalizmusuk hangoztatásával meg a Szovjetunió iránt érzett megbecsülésük emlegetésével az ipari munkásokat akarják pártjukban megtartani ugyanakkor biztosítani akarják a Kisgazdapártról lehullókat is, hogy jó helyre jönnek, ha a Szociáldemokrata Pártot választják.


Egy kissé nyers régi magyar közmondás arról szól, hogy milyen nehéz egyszerre két nyeregben ülni. Akik ezt a politikát akarják megvalósítani, hamarosan maguk is rájönnek e közmondás helyességére. Hogy az ilyen kísérletek a gyakorlatban hogyan jelentkeznek, arra jellemző a Népszava pénteki vezércikke. A vezércikk azt mondja: a párisi meghívás visszautasításában a kormány elhatározása és az elhatározás indokai helyesek és megfelelnek a magyar demokrácia és a Szociáldemokrata Párt politikájának. Ez a rész azoknak szól, akik, mint a kommunisták, helyeslik, hogy demokratikus szomszédainkkal és a Szovjetunióval együtt elutasítottuk az amerikai reakció fondorlatait. De ezt megelőzőleg a vezércikk kijelenti, hogy megnyugvással fogadott volna olyan határozatot is, hogy a párisi konferencián résztveszünk. Ez a kijelentés viszont azoknak az elemeknek szól, akik szívesen látták volna, ha Magyarország a demokrácia jól felfogott érdeke ellen és szomszédaival, köztük a Szovjetunióval ellentétben, mégis elment volna Párizsba. Az ilyen kétfelé kacsintgató politika nem válik a munkásegység javára.


A munkásegységnek nincsenek olyan titkai, melyekről ne lehetne nyiltan beszélni. Ellenkezőleg, fel kell tárni azokat a nehézségeket és bajokat, amelyek gátolják a munkásegység alkalmazását és lecsökkentik az eredményeit. Csak ha nyiltan beszélünk róluk, fogják megérteni a munkásegység hívei, a szociáldemokrata elvtársaknál csak úgy, mint nálunk, hogy mik azok az okok, melyek miatt a munkásegység nem hozza meg azokat az eredményeket, melyekre a dolgozóknak és az egész magyar demokráciának a reakció elleni harcban olyan égető szüksége van.



Rá kell még térnem a külpolitikára is. A párisi értekezletet előkészítő tárgyalásokon felmerült az a kérdés: hajlandó-e Amerika pénzt adni az európai újjáépítés terveihez, és ha igen, megvan-e a biztosíték arra, hogy az amerikai szenátus a szükséges összeget meg is szavazza. Kiderült, hogy az Egyesült Államok nem tudtak erre megnyugtató választ adni és így nem volt értelme a további tárgyalásoknak. Az önálló országok kölcsönt szeretnének, de nem fogják eltűrni, hogy e helyett gazdasági tanácsot szervezzenek felettük, amely beleavatkozik belső ügyeikbe, megszabja, mit termeljenek, hová adják el, hol vásároljanak. Így akarták ezt a párisi értekezlet összehívói, de a független országok nem fogadták el a meghívást. Ezzel is kimutatták, hogy nem kérnek olyan tervekből, melyek önállóságukat csorbítják.

Mi szívesen fogadunk minden olyan kölcsönt, amely valóban az ország talpraállítását célozza és nincs politikai feltételekhez kötve. Ez az ország nem eladó, és ha politikai feltételek nélkül nem kap külföldi segítséget, akkor saját erejéből fogja folytatni az újjáépítést. Az ország újjáépítésének legbiztosabb aranyalapja a magyar paraszt hazaszeretete és földszeretete, a magyar munkás öntudata és szakismerete, a magyar értelmiség műveltsége és öntudata.


Nézzünk körül elvtársak a szomszédos fejlődő demokráciákban, mindenütt vezető szerepet játszanak a kommunista pártok. A Magyar Kommunista Pártnak is azért kell a választások során erőben és befolyásban megnövekednie, hogy meggyorsíthassa hazánk újjáépítésének ütemét és felemelhesse a dolgozó nép életszínvonalát.


(Beszéd a MKP berettyóújfalui nagygyűlésén 1947. július 13-án.)




A későbbi diktátor gyermekkoráról nagyrészt saját és testvérei visszaemlékezései szolgálnak információval, ez az úgynevezett memoárirodalom viszont érthető módon erős forráskritikát igényel a történészek részéről. Hiszen, ha valaki Rákosi Mátyást olvas Rákosi Mátyásról, egy hibátlan vezető portréját kapja: mindig és mindenben neki volt igaza, a legnehezebb feladatok jutottak neki, amelyeket tökéletesen megoldott, és lényegében soha nem hibázott.

Ha mégis kritikára vetemedik önmagával szemben, azt önigazolásra használja emlékirataiban. A sorok között olvasva mégis egy megalomániás, nárcisztikus személyiség bontakozik ki előttünk, és ennek jelei már egész ifjú korától megmutatkoztak. Szeretett a középpontban lenni, irányította és manipulálta társait, a családi nézeteltérések során édesanyját és fiatalabb testvéreit mindig a maga pártjára állította apjával szemben.

Gyerekként konok volt, makacs, akaratos, megszokta és el is várta, hogy körülötte forogjon a világ - írta Kolontári Attila történész.


Forrás: https://nemzetiarchivum.hu/photobank/item/FOTO-5b90cf9915f24427bfb72a3c9decf2c1, neb.hu