A NÉKOSZ

1946 nyarán alakult meg a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége, a NÉKOSZ, mely működésének néhány éve alatt országos mozgalommá vált és számtalan szegényebb sorból származó fiatalnak nyújtott továbbtanulási lehetőséget.

Marschal Adrienn történész írását a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár ismeretterjesztő online felületén olvashatják.
 
A népi írók műveinek hatására már a 20. század harmincas éveitől sokak fontos céljává és a közbeszéd témájává vált a nehéz anyagi helyzetű, elsősorban paraszti származású fiatalok felemelkedésének segítése. A támogatás eszközének mutatkozott a kollégiumok létrehozása, ahol a fiatalok középiskolai, főiskolai, illetve egyetemi éveik alatt kedvezményes áron lakhattak. Az első ilyen bentlakásos intézmény Budapesten, a Király Pál utcában jött létre 1939–1940-ben. Az ekkor még Bolyairól elnevezett kollégium összesen 15 szobájában több egyetemi kar hallgatói kaptak helyet, s havi 10 pengőért a szállás mellé reggeli is járt.[1]Az intézményt, mely 1942-ben felvette az alapításban kulcsszerepet játszó Györffy István néprajzkutató nevét, alapvetően jellemezte az önigazgatás.
 
A másik, szintén önigazgatási elven létrehozott diákszállás a Petőfi Sándor Kollégium volt, ami 1945-ben nehéz anyagi körülmények között jött létre. Itt négyen–öten laktak a szegényes berendezésű szobákban, s öntevékeny módon vettek részt ellátásukban és körülményeik javításában, így saját, Gellért-hegyi épületük javításában is.[2]
 
A NÉKOSZ 1946. július 16-án, ezen két kollégium kezdeményezésére alakult meg. Ekkor a teljes politikai elit, többek között Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Rajk László és Szakasits Árpád is támogatásáról biztosította. Emellett a kollégisták az országot is járták és gyűjtőíveiken a lakosság felajánlásait írták össze. Közel félmillióan ajánlottak fel a kollégiumok számára pénzt, élelmiszert, ruházatot, bútort vagy egyéb felszerelési tárgyat. Voltak olyan települések is, melyek egy-egy fiatal taníttatásának költségét fizették ki.[3] Nagyrészt ettől is vált a NÉKOSZ sikeres és országos mozgalommá, mivel nemcsak a tanulni vágyók ügye volt a kollégiumok helyzete, hanem meg tudták szólítani az ország lakosságának jelentős részét is.
 
Fokozatosan országos mozgalommá nőtte ki magát, mivel a különböző településeken található kollégiumok sorban csatlakoztak a NÉKOSZ hálózatához. Így 1946 szeptemberében már 44 népi kollégium működött az országban, melyekben közel 1500 középiskolai és 500 egyetemi és főiskolai hallgató lakott. A kollégisták összlétszáma 1948-ra pedig már meghaladta a tízezer főt is, akik 160 kollégiumban nyertek elhelyezést.[4]
 
Ezek az évek a legtöbb kollégista számára egész életüket meghatározó élményeket adtak. Egyikük így emlékezik vissza: „... a népi kollégiumban töltött két–három esztendő nélkül nem volnék az, ami. Ott tanultam eszmélni, embert, közösséget, osztályt becsülni és szeretni, ott népért, nemzetért, társadalmi forradalomért hevülni és harcolni. A népi kollégiumi esztendőket én nem cserélném el semmire.”[5]
 
A NÉKOSZ azonban nem működhetett sokáig, mivel az önigazgatás elvén állt, így léte természetszerűleg volt idegen a nyíltan egypártrendszerbe forduló politika számára. 1948-ban „problémák” adódtak az addigra sikeres országos hálózattá kinőtt mozgalommal. Helyzetükkel a legmagasabb szinten, az MDP Politikai Bizottságában foglalkoztak, ami egyúttal a kollégiumok jelentőségét is mutatta. Az év őszén született párthatározatban a következőket állapították meg: „marxista-leninista nevelés helyett zavaros, antileninista ideológiát terjesztettek, valamiféle önálló »NÉKOSZ-öntudatra« neveltek.” Majd ezután nyíltan kimondták a lényeget is: „Kivonták magukat a párt irányítása és ellenőrzése alól.”[6]
 
Így a kollégiumi hálózat sorsa nem volt kérdéses. Bár 1949 februárjában még arról írtak a pártlapban, hogy komoly változások történtek a kollégiumokban, ugyanekkor előrevetítették a jövőt is: „a NÉKOSZ előtt ma már egy új feladat is áll. Egyre kevésbé távoli jövő kérdése az egységes kollégiumi hálózat megteremtése”.[7] Ennek szellemében néhány hónap múlva, 1949. július 10-én, a szervezet harmadik kongresszusán, határozatban mondták ki a NÉKOSZ feloszlatását, természetesen egyúttal a kollégiumok államosítását is kérve.[8] Vagyis a korszak más ifjúsági szervezeteihez hasonlóan ezt is megszüntették. Mindez összefüggött a NÉKOSZ-t támogató Rajk László letartóztatásával is.
 
Az ország kollégiumainak irányítását ezután a már 1948 szeptemberében létrehozott[9] Országos Diákjóléti és Kollégiumi Hivatal vette át, amit a Belügyminisztérium hatásköréből a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium alá utaltak. Az új szervezet élére egy egykori NÉKOSZ-ost, Gyenes Antal kommunista politikust nevezték ki.
 
A NÉKOSZ megszüntetése dacára az itt megélt diákévek nem maradtak hatás nélkül, az 1956-os Petőfi Kör több tagja is egykori NÉKOSZ-os volt, illetve a Kádár-korszak több vezető értelmiségije is ezen kollégiumok segítségével kezdhette meg pályáját. Nemzedékükre sokszor a Fényes szelek jelzővel utalnak, ami egykori saját indulójuk, a Sej a mi lobogónkat fényes szelek fújják című dal egy részlete. Az egykori NÉKOSZ-osok közül néhány nevet említve, ezen kollégiumokban lakott például Bacsó Péter és Jancsó Miklós filmrendező, Fekete Sándor író, újságíró, irodalomtörténész, Hegedűs András miniszterelnök, Kardos László néprajzkutató, Litván György történész, Mérei Ferenc pszichológus, Pataki Ferenc szociálpszichológus, Somodi István jogász, agrármérnök vagy Vitányi Iván szociológus is.[10]
 
[1] Parasztkollégium nyílt meg Budapesten, Pesti Hírlap, 1940. 04. 09. 9.
 
[2] Kollégium a semmiből, Szabad Szó, 1945. 11. 11. 3.
 
[3] Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda, Budapest, Osiris, 2005, 225–230.
 
[4] A NÉKOSZ feloszlott. In: Nehéz esztendők krónikája, Szerk. Balogh Sándor, Budapest, Gondolat, 1986, 91–92.
 
[5] Balogh Ernő: Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják. Alföld, 1978/4, 49.
 
[6] A Politikai Bizottság határozata a NÉKOSZ helyzetéről In: A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948– 1956. Szerk. Izsák Lajos. Budapest, Napvilág, 1998, 48.
 
[7] A népi kollégiumi mozgalom – fél évvel a Párt bírálata után. Szabad Nép, 1949. 02. 26. 5.
 
[8] A NÉKOSZ feloszlott. Szabad Nép, 1949. 07. 12. 8.            
 
[9] A Magyar Köztársaság kormányának 9.900/1948. Korm. számú rendelete a tanulóotthoni nevelés és a diákjóléti ügyek intézésének egységes irányítása tárgyában. Magyar Közlöny, 1948. 09. 25. 2163–2164.
 
[10] Bővebben lásd még nekosz.hu (utolsó letöltés: 2024. 06. 20.) Közülük néhányan meg is jelentették a mozgalomról szóló köteteiket. Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják… Népi kollégiumok, 1939–1949. Szerk. Kardos László. Budapest, Akadémiai, 1977.; vagy Pataki Ferenc: A Nékosz-legenda. Budapest, Osiris, 2005. Pataki Éva, Pataki Ferenc lánya Nékosz legenda címmel 2005-ben filmet is készített.
 
Forrás: retorki.hu
(2026.07.26.)