Eckhardt Tibor országgyűlési képviselő, ügyvéd halála – RETÖRKI TUDÁSTÁR
1972. szeptember 10 – én halt meg Eckhardt Tibor Országgyűlési képviselő, ügyvéd, tehetős földbirtokos család tagja.Külföldi családi utazásaik alatt tanult meg németül, franciául és angolul. Jogot hallgatott a párizsi és a berlini egyetemen, majd a Budapesti Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust 1908-ban.
Az első világháború idején Csanád és Aranyos-Torda vármegyékben volt főszolgabíró, az 1888-ban született politikus. Külügyi szóvivőként, majd a Külügyminisztérium, illetve a Miniszterelnökség sajtófőnökeként segítette a Nemzeti Kormány munkáját.
1922-ben országgyűlési képviselő lett az Egységes Párt frakciójában. Egy év múlva kilépett a pártból, és részt vett a Nemzeti Függetlenségi Párt szervezésében.
1923-tól 1927-ig az Ébredő Magyarok Egyesületének elnöke, 1928-tól szerepet vállalt a Revíziós Liga létrehozásában, amelynek elnöke lett. A harmincas éveket újra a Kisgazdapártban töltötte. 1931-től a párt országgyűlési képviselője, 1932-től 1940-ig elnöke. 1940-ben a kormány megbízásával az Amerikai Egyesült Államokba utazott, ahol kapcsolatokat épített ki a helyi politikai, gazdasági, pénzügyi körökkel. A következő évben visszatért és a Független Magyarországért Mozgalom vezetője lett.
1943-ban magyar és osztrák kérdésekben tanácsadói szerepet vállalt az Amerikai Egyesült Államok katonai hírszerzésénél. A háború alatt távollétében megfosztották magyar állampolgárságától és halálra ítélték. 1947-ben részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány szervezésében, amely szűkebb vezető testületének, a Végrehajtó Bizottságnak 1954-ig tagja is lett.
1955-ben egyik szervezője és alapítója volt New Yorkban az Amerikai-Magyar Könyvtár- és Történelmi Társulatnak. Haláláig aktívan részt vett a kulturális és társadalmi életben. 1956-ban szervezője volt a First Aid for Hungary segélyszervezetnek, tiszteletbeli elnöke volt az Amerikai Magyar Cserkész-szövetségnek, elnöke volt a Piarista Diákszövetségnek, és tagja az Amerikai Magyar Katolikus Ligának.
Forrás: retorki.hu
(2026.09.10.)


