20 ÉVE HALT MEG SÜTŐ ANDRÁS ERDÉLYI ÍRÓ, ÚJSÁGÍRÓ

RETÖRKI TUDÁSTÁR

1927. július 17-én született szegényparaszti családban az erdélyi Pusztakamaráson. 1940-től a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanulója, majd 1945-től a kolozsvári Református Kollégium diákja lett. A második világháború után a Kolozsváron kiadott Világosság című lap munkatársaként dolgozott. 1948–49-ben a kolozsvári Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola rendező szakos hallgatója volt. Rövid ideig dolgozott az Ifjú Munkásnál, majd 1948-ban a Falvak Népe című hetilaphoz került, aminek 1950-től főszerkesztője volt. Szülei meghurcolása és a cenzúra követelményei miatt több alkalommal lemondott tisztségéről, azt 1954-ben fogadták el. 1951-től Bukarestben élt. Ezután a marosvásárhelyi Igaz Szó című irodalmi lap főszerkesztő-helyettese lett. 1958-től egészen a romániai rendszerváltásig dolgozott a Művészetnél, az Új Életnél és az Erdélyi Figyelőnél is (előbbi kettőnek főszerkesztőjeként).

Az ötvenes években kétszer tüntették ki a Román Népköztársaság Állami Díjával. Az ötvenes évektől párhuzamosan jelentek meg kötetei Bukarestben és Budapesten. 1965 és 1977 között országgyűlési képviselő volt Romániában. Ebben az időszakban járt a Szovjetunióban, Olaszországban, Ausztriában, az NSZK-ban és az NDK-ban, Iránban, Norvégiában és Svédországban is, a hetvenes években egy hónapot az Egyesült Államokban és Kanadában is eltölthetett. 1974-től 1982-ig a Romániai Írók Szövetségének alelnöke volt. Darabjait a hetvenes években már Magyarországon is bemutatták (először 1971-ben Kaposvárott). A nyolcvanas években határozottan – akár nemzetközi fórumokon is – kiállt az erdélyi magyarság jogai mellett, ez tiltásokat, támadásokat, megbélyegzéseket vont maga után. 1982 után egyetlen művét sem adták ki a ceaușescui rezsim bukásáig. Írásainak kiadását a budapesti Szépirodalmi Kiadó vállalta. A Nemzeti Színház 1986 januárjában mutatta be Advent a Hargitán című allegorikus drámáját – a darabot végül a színészek kiállása és az állampárt bizonyos köreinek támogatása folytán a román tiltakozások ellenére is bemutatták.

A romániai forradalom idején részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megalapításában. 1990. március 19-én, a marosvásárhelyi „fekete március” idején a magyarellenes pogrom során elvesztette a bal szeme világát. Kérésének megfelelően kezelését Budapesten látták el. 1992-ben Kossuth-díjjal, 1993-ban Erzsébet-díjjal ismerték el írói munkásságát. 1996-ban beválasztották a Magyar Irodalmi Akadémia tagjai közé. 1998-ban egyik alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével jutalmazták kiemelkedő irodalmi munkásságát. 2006. szeptember 30-án – hosszan tartó betegség után –hunyt el Budapesten. Nyughelye a marosvásárhelyi református temetőben van.

Forrás: retorki.hu
(2026.09.29.)