CENZÚRA ÉS ÖNKÉNY

Szól a censor: Vetó; megtiltom ezt./ E hasáb üres marad és fehér! -/ Szól a censor: Vetó; hatalmam nagy;/ A semmiségbe vetlek vissza én! -/ Szól a censor: Álom, megfojtalak,/ Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked/ Szól a censor: Ez férfi munka volt.

Sötét, nyomasztó és fullasztó évek elé nézünk, ha karhatalommal vezetetthetik ki azt a szerkesztőt, aki alkalmanként ötödmagával egy stúdióban kritikai hangot üt meg a világ jelenlegi állapotával kapcsolatban.

Mi lesz ennek a vége? Röghöz kötöttség? Kritikától való eltiltás? Öncenzúra? Milyen élet az, ahol nem mondhatja el egy ember a véleményét? Ahol csak a központi vélemény létezhet. Ez szabadság? Szidták a Nyugatot - mondják- és, nem szolgált rá?

Egyet ne feledjenek a most intézkedők: a magyar nép soha sem az alkalmazkodókat, különösen nem az új alkalmazkodókat tisztelte, hanem a szókimondókat, az ellenállókat.
 
Papolczy Gizella