Az MSZP jogosulttá vált a pártállam hatalmas vagyonának, infrastruktúrájának az átvételére - RETÖRKI

A mai napig úgy tartja nyilván a közvélemény, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) 1989. október 7-én jött létre, miután az MSZMP XIV. Kongresszusa, mely október 6–9 között zajlott, ezen a napon állást foglalt a Magyar Szocialista Párt megalakulásáról - írja Fricz Tamás politológus a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár honlapjának kronológia rovatában.

A mai tudásunk alapján azonban ezt a kitételt cáfolni kell, ugyanis az akkor érvényben lévő, még nem párttörvény, hanem egyesülési törvény alapján pártot csak magánszemélyek – legalább tíz ember – alakíthat, tehát az MSZMP kongresszusa pártot nem alapíthatott. Az MSZP alapító kérelmét később, november 16-án Vastagh Pál aláírásával 28 magánszemély nyújtotta be a bíróságra, több súlyos jogszabályi hiányosság mellett. Ennek ellenére a pártot a bíróság rendkívüli gyorsasággal, november 21-én már nyilvántartásba is vette.

Az MSZP tehát nem október 7-én, hanem november 21-én alakult meg, nem az MSZMP jogutódjaként, hanem mint önálló, új párt. Ez már csak azért is így van, mert az MSZMP továbbra is működött, december 17-én megtartotta újjáalakuló kongresszusát, ekkortól lett a párt rövid neve Munkáspárt, vezetője pedig Thürmer Gyula. Mindez viszont azért alapvetően fontos, mert az októberi kongresszuson azt mondták ki az MSZP megalakulásáról szóló állásfoglalásban, hogy az új párt az állampárttal való jogfolytonosságát fenntartja, tehát az MSZP ezek szerint az MSZMP jogutódja. Ebből viszont az következhetett, hogy az MSZP jogosulttá vált a pártállam hatalmas vagyonának, infrastruktúrájának az átvételére – és a jogfolytonosság fenntartásával nyilvánvalóan ez volt a Nyers Rezső, később Horn Gyula által vezetett szocialisták célja.

Ám mindez a jog kijátszásával, az érvényben lévő jogszabályok felrúgásával történt meg, nyilvánvalóan kihasználva az akkor még hatalmi pozícióban lévő pártállam kényszerítő erejét, amely akkor még a bíróságok felett is érvényesült – a diktatúrák természetének megfelelően.

Az MSZP tehát – hűen pártállami múltjához – valójában a jogot kijátszva, azt semmibe véve jött létre, s gyakorlatilag „lefoglalta” a pártállami vagyont. E bűnben fogant születési folyamatnak további súlyos ellentmondása, hogy míg az állásfoglalásban egy megújuló, a múlt hibáival kíméletlenül szembe néző párt megalakulását vizionálták, addig a pártállami vagyon megtartása érdekében mégis jogfolytonosságot vállaltak az MSZMP-vel, tehát posztkommunista utódpárttá váltak. Feltehető a kérdés, vajon hogyan akar egy párt úgy megújulni és maga mögött hagyni a diktatórikus múltat, ha közben mégis a kommunista állampárt jogi utódjának vallja magát?

A csavar a dologban persze az, hogy az MSZP végül is nem alakulhatott meg másként jogilag, mint új párt, viszont ennek ellenére, a pártvagyon megszerzése érdekében kijátszva a jogszabályokat, azt a látszatot tartotta fenn, hogy a párt jogutódpárt. Ez összességében mindent jelenthetett, csak éppen a valódi megújulás szándékát nem.
Az MSZMP XIV. Kongresszusának előzményeihez tartozik, hogy az állampárt ekkoriban már több platformra szakadt, ilyen volt többek között a Reformszövetség és a Baloldali Alternatíva platform, szeptember 14-én pedig megalakult a Népi Demokratikus Platform.

A kongresszuson 1200-an vettek részt, a reformerek száma kb. 500 volt, velük szemben mintegy 300 keményvonalas kommunista lépett fel. A döntések – ebből is következően – általában kompromisszumosak voltak, végül mégis sikerült elfogadtatni az új pártról szóló állásfoglalást október 7-én. Az MSZP-be egyébként azok léphettek be, akik elfogadták az állásfoglalást, s végül az MSZMP ekkorra már csak mintegy 200-300 ezres tagságának mintegy tíz százaléka lépett át az új pártba. Az új pártot Nyers Rezső elnök, Horn Gyula és Pozsgay Imre fémjelezte elsősorban. Az MSZP-be természetesen nem lépett be a két keményvonalas kommunista, Grósz Károly és Berecz János, ők a Munkáspártban folytatták. Németh Miklós akkori miniszterelnök decemberben kilépett a párt elnökségéből, s mintegy pártok feletti kormányfőként kívánt tovább működni. 1990 májusában Nyers Rezsőt Horn Gyula váltotta az elnöki székben, Pozsgay Imre pedig 1990 novemberében lépett ki a pártból.

Érdemes az Állásfoglalásból idézni, melyben megfogalmazták az új párt legfőbb ideológiai célkitűzéseit. Íme: „Hazánk történelmében lezárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett korszak. A szocializmus eddig volt koncepciója, a sztálini eredetű rendszer felélte minden társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. Ezzel az MSZMP mint állampárt története véget ért. Az átfogó és gyökeres társadalmi, gazdasági és politikai megújuláshoz elengedhetetlen, hogy belőle új párt alakuljon.

A kongresszuson létrejövő új párt kíméletlen őszinteséggel szembenéz elődje múltjával. Elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől. Szakít a bürokratikus pártállam rendszerével, a demokratikus centralizmus elvével. Az alakuló új párt ugyanakkor az MSZMP-n belüli reformtörekvések örökösének tekinti magát. Maradéktalanul vállalja az emberi fejlődés egyetemes értékeit, a humanizmust, a szabadságot, a demokráciát, valamint az értékteremtő munka tiszteletét.”

És a jogi kulcsmondat: „A gyökeres politikai megújulást a kongresszus a párt elnevezésével is kifejezésre kívánja juttatni. A jogfolytonosságot fenntartva bejelenti a Magyar Szocialista Párt megalakulását.”
Megállapíthatjuk, hogy az MSZP a mai napig nem valósította meg azt, amit fentebb a dőlt betűs részben vállalt: a múltjával való kíméletlenül őszinte szembenézést, valamint azt, hogy elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől. Az MSZP tényszerűen nem kért bocsánatot soha a magyar közvéleménytől az elkövetett bűneiért, amivel emberek tízezreinek életét tette tönkre vagy szorította hátrányos helyzetbe. De ezen nincs mit csodálkozni akkor, amikor már akkor hiteltelenítette a szép szavakat a tény, hogy az MSZP jogszerűtlenül ragaszkodott ahhoz, hogy a párt az állampárt jogutódja.

Forrás: retorki.hu
(2026.10.07.)