A FIDESZ II. Kongresszusa - 1989 - RETÖRKI KRONOLÓGIA

A Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) II. Kongresszusán (1989. október 13-15.) határoztak arról, hogy a politikai szervezet pártként indul az 1990-ben az első szabad parlamenti választásokon, egyben írásba foglalták a párt programját. Innentől kezdve a Fidesz számára a legfőbb cél a választásokon minél jobb szereplés elérése volt.

A Fidesz az ősz folyamán már élesen beleállt a közelgő választásokkal kapcsolatos pártpolitikai küzdelmekbe, ennek első lépése volt, hogy az SZDSZ-szel együtt nem írta alá a Nemzeti Kerekasztal Tárgyalásokon szeptember 18-án született megállapodást, és szintén az SZDSZ-szel négyigenes népszavazást kezdeményeztek elsősorban annak érdekében, hogy az államfő parlamenti választások előtti közvetlen, tehát nép általi választását megakadályozzák (melyen vélhetően Pozsgay Imre győzött volna). Az 1989-es ősz már tulajdonképpen egyfajta választási kampány jegyében telt, s ebben részt vállalt a Fidesz is. Bár ekkor a két meghatározó párt az MDF és az SZDSZ volt, a Fidesz, mint félig-meddig „ifjúsági párt” (a párttagság felső korhatára ekkor még 35 év), az SZDSZ-hez kapcsolódva politizált elsősorban, bár az önállósodási törekvések már ekkor markánsan megmutatkoztak a párt vezetésében – elsősorban Orbán Viktor és Kövér László révén.

Ebből a szempontból is érdemes áttekinteni a Fidesz akkori hivatalos programját, amelyből világosan látszik, hogy bár liberális irányultság jellemzi azt, számos ponton eltér az SZDSZ már akkor is szélsőségesen liberális programjától. Már ekkor mutatkoztak benne a későbbi nemzeti, polgári értékrend elemei, amelyek a politikai felnőtté érés folyamatában egyre markánsabbá váltak, leküzdve a fiatal korból is adódó természetes útkereséseket.
Az Egy új Magyarországért fejezetben így írtak: „A negyven éve uralkodó rendszer csődbe juttatta az országot. A kommunista kormányok a nemzet gazdasági és politikai érdekeit a mindenkori szovjet érdekek alá rendelték, s ezzel országunkat gyarmati függőségbe taszították.” „Az a feladatunk, hogy megszabadítsuk az állampolgárokat a beléjük égetett félelemtől, hogy közreműködjünk egy új, emberközeli politika megteremtésében. Az a feladatunk, hogy most, a diktatúra bomlása idején, elgondoljunk egy szabad társadalmat, amelyben szabad emberek élnek. Nekünk eddig nem adatott meg, hogy ilyen társadalomban élhessünk. Ma már rajtunk is áll, hogy megteremtjük-e.”

A Nemzet, Kisebbségek, Nemzetpolitika fejezetben a következőket olvashatjuk: „Magyar az, aki annak vallja magát. Valamely nemzethez tartozni alapvető emberi jog. Az egyén döntésén múlik, hogy egy nemzet kötelékében vagy azon kívül marad. Mind az asszimiláció, mind a disszimiláció szabadságát biztosítani kell. Az állam és a nemzet két különböző fogalom. Az államnemzet-felfogás, miszerint egy állam fennhatósága alatt élők szükségképpen egy nemzethez tartoznak, nem felel meg Európa, s különösen térségünk realitásának. Az állam és a nemzet közötti lényegi különbség elmosása a nemzeti kizárólagosságot képviselő nacionalizmusok legfontosabb ideológiai tézise, amely hivatkozási alapul szolgál az etnokratikus hatalomgyakorlás számára. Az államnemzet-felfogás ellen ezért határozottan fel kívánunk lépni.”

Megjegyzendő, hogy a Fidesz ekkor már markánsan fellépett a határon túli magyarok érdekében – jóval markánsabban, mint az SZDSZ –, ebből következett az államnemzet-felfogás elleni fellépése. Ez azonban nem keverendő össze a későbbiekben elfogadott nemzetállam-koncepcióval, amelynek lényege, hogy egy államot egy államalkotó nemzet tart egyben, viszont az államon belül működő nemzeti kisebbségek is egyenrangúak, s autonóm jogokat kapnak nemzeti identitásuk fenntartása érdekében.
„Népben, nemzetben, alanyban és állítmányban egyaránt gondolkodunk, csak mindegyikben a maga helyén. A diktatúra és parancsgazdaság, illetve a demokrácia és piacgazdaság között harmadik utat nem látunk. De ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy Európa szabad felén minden nemzet a maga harmadik útját járja. De ha nem is tenné, a magyarságnak akkor sem lenne más választása, mint kikísérletezni a testére szabott európaiságot. A magyar politikai gondolkodás történetében különösen a múlt századi nemzeti liberalizmus képviselőire tekintünk, mint példákra. Elfogadhatatlannak tartunk minden olyan nemzeti érdekként feltüntetett szándékot, amely az egyén és közösségek szabad akaratát korlátozza. A jövő magyar nemzetért a »szabadság kis köreinek« hálózataként képzeljük el, amelyben a tolerancia és az egymásra figyelés értéke uralkodóvá válhat. Erre az elvre épül a Fidesz nemzetfelfogása.”

Már ekkor jól megfigyelhető a markáns különbség az SZDSZ kozmopolita és globalista, illetve a Fidesz akkori nemzeti alapú liberalizmusa között. Amíg a Fidesz akkori politikai szövetségese a nyugati minták egy az egybeni átvételében és a nemzeti hagyományok, kultúra elhanyagolásában gondolkodott, addig a Fidesz szerint a nyugati mintákat a magyar politikai, kulturális sajátosságokhoz kell szabni, ha tetszik, ennyiben akár „harmadik utat” járni.
A Fidesz határon túl túli magyarok iránti álláspontja egyértelmű: „A határon kívüli magyar kisebbségeket a magyar nemzet szerves részeinek tekintjük, amelyek fennmaradásáért és sorsáért a mindenkori magyar állam felelősséggel tartozik. Hasonlóan felelősséggel tartozik a hazai nemzetiségekért is. A nemzeti, nemzetiségi önrendelkezés elvét maximálisan elismerjük. Ugyanakkor elő kell segíteni, hogy a kisebbségek történelmi lakóhelyüket megváltoztatni ne kényszerüljenek.”

A Fidesz akkori liberalizmusa leginkább a gazdasági programjában öltött testet, amelyet vállaltan liberális indíttatásúnak neveznek a programban. Mindezt részleteiben taglalva hangsúlyozzák, hogy gazdasági elképzeléseikben elsősorban a magánvállalkozókra építenek. Érdemes megfigyelni, hogy már ekkor – szemben az SZDSZ-szel – a többi társadalmi réteg sorsára is figyelő, egyfajta néppárti programot fogalmaznak meg: „Programunk címzettjei […] nemcsak a szűk értelemben vett magánvállalkozók, hiszen kulcsfontosságú, hogy a bérből és fizetésből élők nagy tömegei képesek és hajlandók legyenek a többletjövedelem megszerzése érdekében munkát, szakmát, sőt akár életformát is változtatni.”
Végül érdemes felidézni a Menekültügy fejezetet, ahol olyan mondatokat találunk, melyek a mai Fidesz politikájának is megfelelnek: „Alapvető célként jelöljük meg, hogy senki se kényszerüljön lakhelyének megváltoztatására. Erre tekintettel a menekültkérdés megoldását a menekülés okának megszüntetésében látjuk.”

Összegezve, a Fidesz II. Kongresszusa a párt belpolitikai kampányba való csatlakozását jelentette, egyben egy olyan nemzeti liberális programot hirdetett meg, amely számos kérdésben már előre jelezte a Fidesz későbbi, egyértelműen nemzeti és polgári értékrend felé való fordulását.

Forrás: retorki.hu
(2026.10.13.)