KULTÚRBUGRISOK

Csendes, szinte szótlan, visszhangtalan volt a magyar dráma napja. Madách Imre remekének, Az ember tragédiája drámai költemény 1883.szeptember 21-ei ősbemutatójára kellene emlékeznünk.
 
Valódi ünnep kellene legyen!
 
Az emléknapon a kiszakított nemzetrészek alkotóit és az anyaországiakat, a magyar írókat, a drámairodalom jeleseit kellene ünnepelnünk.
 
A mindenkoriakat. Legyenek ők élve vagy halva.
 
Persze ehhez az kellene, hogy legyen valami köze a jelen kormány kultúrpolitikájának a magyar drámairodalomhoz. De sajna, a magyar drámairodalom a mai politikai gondolkodásban nem vert gyökeret.
 
Hiába a TV csatornák garmadája, onnan csak a bornírtság árad. Bezzeg a 2026-os 31. Budapest Prájdot egy egész hónapig reklámozták, hangosan ünnepelték és volt képük bemondani, hogy ez a beteg fesztivál alapvető értékekről szól.
 
Miután a hivatalosság a prájdot tekinti értéknek, ne csodálkozzunk, ha a tereken táncoló, ténfergő, bulizók nem tudják, mit ünnepelünk augusztus 20-án. De úgy tűnik, nem nagyon törődik ezzel senki, pedig szomorú kép ez, és sajnos valós. Így aztán az általános európai elsivárosodásban az egymásutáni nemzedékek kulturálisan kiszáradnak, mint csapadék híján a Duna-Tisza köze. A kultúrát ápolni kellene, terjeszteni, ennek hiányában, ami volt, elenyészik.
 
Nekem fáj például, hogy Csurka Istvánról, a magyar dráma napján, egy szó sem esett.

Kárpótlásként megnéztem Szilágyi Tibort, aki a Duna TV-ben Csurka Istvánról beszélt.
 
A dialógusok mestere, aki mindent tudott a párbeszédről, a dialógusok ritmusáról és a karakterek nyelvi megformálásáról. Mondatai tökéletesek, színészre voltak írva, így a szöveg elementáris erővel szólalt meg a színpadon. Csurka a század kiemelkedő drámaírója, a kortárs magyar drámairodalom egyik legjelentősebb alakja, aki egyedülálló módon volt képes a Kádár-korszak és az értelmiség neuralgikus pontjait, belső morális válságát megragadni és hitelesen ábrázolni.
 
Csurka színművei tiltott gyümölcsnek számítottak. A poénjai finomak voltak, mégis ütöttek.
Szilágyi Tibor, a nemrégiben eltávozott nagyszerű ember, a kivételes tehetségű színművész, aki a világirodalom legnagyobb drámai karaktereit is eljátszotta, hozzátette még: a Kadár-korszak politikusai nem szívelték Csurkát.
A helyzet változatlan.
 
Papolczy Gizella