Újabb szervezet a diktatúra szolgálatában: a Hazafias Népfront

A népfront gondolatát a nácizmus, illetve a fasizmus elleni küzdelem hívta életre, előzményei egészen az 1930-as évekig vezethetők vissza. A Szovjetunió által is támogatott mozgalom alapvető célja az volt, hogy politikai hovatartozástól, világnézettől függetlenül a nácizmust elutasító pártok tömörüljenek népfrontba, és együttes erővel lépjenek fel a fenyegető veszély ellen - írja Tóth Judit történész a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár honlapjának Kronológia rovatában.

Magyarországon ennek szellemében a német megszállással egyidejűleg jött létre a Magyar Front. Örökébe a nem sokkal később, 1944. december 2-án Szegeden megalakult, a már a kommunisták uralta Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lépett. A kommunisták térnyerésével szerepe, jelentősége halványult. Rákosi ellenben már az egyesülési kongresszuson hangsúlyozta, hogy a Függetlenségi Frontot, mint egységes tömegszervezetet újjá kell alakítani. Ennek mentén jött létre az 1949-es választások előtt, Rákosi Mátyás elnökletével a Magyar Függetlenségi Népfront. Az elődjéhez csak nevében hasonló új szervezet teljesen más feladattal bírt, hiszen miként azt Rákosi megfogalmazta, elsődleges célja, hogy csökkentse a polgári pártok jelentőségét és meggyorsítsa elhalásukat, likvidálásukat. Bár a pártfőtitkár kezdetben arról beszélt, hogy az új szervezetet „beleillesztjük a fiatal magyar demokrácia oszlopai közé”, a Magyar Függetlenségi Népfrontra valójában csupán a színjátékká lealacsonyított választások lebonyolításában számítottak.

Nagy Imre miniszterelnöki kinevezésével a korábbi évekhez képest egy merőben új helyzet állt elő, hiszen Nagy kormányfővé válása ellenére Rákosi első titkárként továbbra is szilárdan őrizte a pártban betöltött vezető pozícióját. Az irányváltást jelző új szakasz politikájának következetes végrehajtásában így Nagy Imre számos akadállyal találta szembe magát. Az országot az általános bizonytalanság, a zavar jellemezte, hiszen a párt és a kormány politikája nem esett egybe. A helyzet előtt értetlenkedve állók között sokan nem tudták, kihez is igazodjanak. Jóllehet az életszínvonal emelést zászlajára tűző új szakasz politikájának számos ellenzője volt a voluntarista iparosítás fenntartásában érdekelt funkcionáriusok között, Nagy előtt világossá vált, hogy elképzelései megvalósításának legfőbb ellenzője egyértelműen Rákosi. Nagy Imre számára bebizonyosodott, hogy éppen ezért egy olyan hátországot, olyan intézményes politikai hátteret kell építenie, amely megfelelő támasszal bír elképzelései megvalósításához. Ennek előkészítéséhez kiválóan alkalmas terepként mutatkozott a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) közelgő III. kongresszusa, amelyet 1954. május 24–30. között rendeztek. A kongresszus előkészítő munkáinak sorába illeszkedve a Politikai Bizottság (PB) április 21-ei ülésén napirendre tűzték A népfront szerepe és jelentősége a népi demokratikus államban című, Nagy Imre készítette előterjesztést, majd egy hónappal később, május 19-én már Az államigazgatás és a helyi tanácsok címmel, a kongresszusra készített beszédét tárgyalták. A beszédekben körvonalazódó, széles tömegek egységén alapuló új népfront nem valósulhatott meg teljes mértékben Nagy elképzelései szerint, hiszen Rákosi és köre hamar felismerte, hogy a tervezett szervezet akár egy, a párttal szembeni alternatívává is válhat. Ezt a nézetet eloszlatandó Nagy engedményekre kényszerült a viták során, és el kellett fogadnia, hogy nem az egyéni tagság, hanem csupán a párt által amúgy is kézben tartott szervezetek mentén fog létrejönni a népfront.

A nyár végén tűzte ismét napirendre a PB az új népfront szervezésével kapcsolatos kérdéskört. Ekkorra létrejött a Hazafias Népfront (HNF) országos előkészítő bizottsága is, amelynek feladata lett a tömörülés működési szabályzatának és programjának megszerkesztése, illetve az alakuló kongresszus előkészítése.

Urbán Károly a Nagy Imre politikájában 1954 nyarán kezdődött időszakot az offenzív szakasznak nevezi, amely eredménye Rainer M. János megfogalmazásában a „Kis októberi győzelem”, és amelyről Gyarmati György ugyanakkor megállapítja, hogy eredményei ellenére az „októberi fordulat nem több, mint pürrhoszi győzelem”. Mindez pedig azért fontos jelen téma szempontjából, hiszen ebbe a folyamatba illeszkedik a Hazafias Népfront 1954. október 23–24-ei alakuló kongresszusa, a szervezet létrejötte.

De mi is történt 1954 októberében? A Központi Vezetőség (KV) október 1–3. között zajlott ülésén alapvetően gazdaságpolitikai kérdések kerültek terítékre, és jelentőségét az adta, hogy konklúzióként az új szakasz melletti kiállást fogalmazta meg a testület. Ezt követően október 20-án a Szabad Nép közölte Nagy Imre A Központi Vezetőség ülése után című cikkét, amely mindamellett, hogy ismertette a KV júniusi határozatok melletti elköteleződését, nyilvánvalóvá tette a párton belüli harc tényét is.

Az írás megjelenését követően a Szabad Nép szerkesztőségében október 22–23-án és 25-én háromnapos, viharos taggyűlés zajlott, amelynek végkifejleteként a szoros pártirányítással kézben tartott pártorgánum is Nagy Imre mellé állt. A folyamat betetőzéseként pedig ugyanezekben a napokban került sor tehát a Hazafias Népfront alakuló kongresszusára is. Az események fejleményeként Nagy pozíciói egyértelműen megerősödtek.

A HNF-ben alelnöki posztot kapott Nagy Imre az alakuló ülésen szenvedélyes szónoki beszéde keretében a szervezet célját, feladatát kijelölve elmondta, hogy a „Hazafias Népfront elindul, hogy betöltse nagyszerű elhivatottságát, a nemzeti egység megteremtését”. A mindemellett hazafiságról, honszeretetről is beszélő miniszterelnök azt is egyértelműen kijelentette ugyanakkor, hogy „győzött a júniusi politika”.

A szervezet elnöke Szabó Pál író, főtitkára pedig az akkor a Népművelési Minisztérium miniszterhelyettesi posztját betöltő Jánosi Ferenc, a miniszterelnök veje lett. A HNF legfelsőbb szintű testülete elvben a kongresszus volt, amelyet hivatalosan az Országos Tanács (HNF OT) hívott össze. Az Országos Tanács tagjait ugyanakkor a kongresszus választotta, pontosabban hagyta jóvá, és két kongresszus között ez a grémium irányította a szervezetet. Tagjai sorába választották ekkor többek között Andics Erzsébetet, Benke Valériát, Illyés Gyulát, Kodály Zoltánt, Veres Pétert, de Rákosi Mátyást is. A szervezeti szabályzat szerint az Országos Tanács élén a Hazafias Népfront elnöke állt, akit az Országos Tanács választ, továbbá hasonlóképp az Országos Tanács tagjaiból került ki a főtitkár, az alelnökök, akik egyúttal mind tagjai lettek az Országos Tanács soraiból delegált Elnökségnek is. Az Elnökség lett az az operatív szerv, amely az Országos Tanács két ülése között vezeti a Hazafias Népfrontot. Az országos szint alatt meg kellett szervezni a HNF területi szerveit: a fővárosi, a megyei, illetve a megyei jogú városi és a járási népfrontbizottságokat. A területi tagozódás mellett létre kellett hozni a Hazafias Népfront helyi szerveit, így a fővárosban és a nagyobb városokban kerületi népfrontbizottságokat kellett felállítani, de a HNF helyi szerveit egészen a községi szintig lemenően életre kellett hívni. A szervezeti szabályzat a népfrontbizottságok feladatait illetően kiemelten szólt az országgyűlési és a tanácsválasztásokban játszott szerepükről.

A Hazafias Népfront hivatalos lapja a Magyar Nemzet lett, amelyről csak az alakuló kongresszus előtt néhány nappal, október 20-án döntött a PB.

Rákosi pozícióinak újbóli megerősödése után a Nagy Imre kezében majdnem hatalmi tényezővé vált HNF-et igyekezett elsorvasztani. Átszervezésére, feladatainak újra értelmezésére az 1956. május 11-eia PB-ülésen került sor.

Forrás: retorki.hu
(2026.10.22.)