1956 FÉNYLŐ ARCAI

Egy kulacsnyi megmentett víz a tikkadónak.
Csurka István méltatta az 1956 Fénylő arcai címen, forradalmunk és szabadságharcunk 50. évfordulóján a Püskinél megjelent Kiss Iván grafikusművész és Nagy Gáspár költő együtt lélegző nagy mementóját.

A legszebb könyv, amit a kezemben tarthatok, éppen húsz éve jelent meg Püskinél. Ők ketten, a szerzők hétévesek voltak akkor, a forradalom idején.

Kiss Iván rajzai.
Rajzok, a szívünkbe vésve. Rajzok a forradalom arcairól. Rajzok, amelyek a levert forradalom sebeire mutatnak. Rajzok a névtelen, a múltba temetett, elfelejtett hősökről.
Meg kellene tanulnunk ezeket az arcokat. Meg kellene tanítanunk unokáinknak is.
 
És a versek.
„Élők: mutassátok föl a világnak/ s a hunyorgó égi csillagoknak/ a mi hőseinket, szent halottainkat/ (...)”
„Hogy megértse áldozatukat a nemzet, ha századonként legalább egyszer/ fölkel és nem riasztja semmi fegyver.”

„Romolhatatlan arcuk mint a márvány, Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány!”
 
Szívünk dallama a nagy őszi ragyogás, a rövid, vérbefojtott fényrobbanás.
 
Papolczy Gizella

 
/A fenti verstöredékek Nagy Gáspár és Márai Sándor művei./