1956 FELDOLGOZÁSA ÉS ÉRTELMEZÉSE A TUDOMÁNY OLDALÁRÓL IS KIEMELT KÉRDÉS

INTERJÚ NYÁRI GÁBORRAL, A RETÖRKI ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJÁVAL

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár tudományos munkája mellett az elmúlt években tudatosan fókuszált a szakmai együttműködések kiterjesztésére, a fiatal kutatói nemzedék bevonására és az új megközelítések számos területen történő alkalmazására. Nyári Gábor ügyvezető igazgatóval az intézet szerepfelfogása mellett a szakmai eredményekről és a következő időszak legfontosabb célkitűzéseiről Balogh Tibor kommunikációs munkatárs beszélgetett.
 
- 2026 egy, a tudománypolitika, a tudomány világát is jelentős módon befolyásoló év. A RETÖRKI-t mindez milyen módon érinti?
 
- A RETÖRKI szempontjából úgy vélem, hogy az elmúlt időszakban is mindvégig a saját magunk által megszabottak szerint végeztük a feladatainkat, mind a levéltári, mind a történészi, mind az oktatási vagy egyéb területeinken. Bízom abban, hogy a munkánk szakmaiságát elismerve, tiszteletben tartva folytathatjuk mindezt, ahogy eddig is tettük.
 
- A RETÖRKI egy sajátos státuszú, jogállású intézmény: kutatóintézet és levéltár, közfeladatot lát el. Az akadémiai világgal mi a viszonya, milyen kapcsolódási pontjai vannak? Hogy látja ezt?
 
- Jelenleg úgy néz ki, mintha lenne egy hatalmas ellentét az akadémiai szféra, illetve az egyes kutatóintézetek között. Egyből hozzátenném, hogy ott vannak az egyetemek is, amelyeket bevett módon vagy sok esetben inkább az akadémiai szféra felé szoktak sorolni, de ez sem feltétlenül van így. Úgy gondolom, mindenkinek megvan a maga feladata, a legtöbb esetben inkább kiegészítik egymást, nincsenek teljes átfedések, azonosságok, párhuzamosságok, amelyek végzetes szembenállást jelenthetnének. Tehát ilyen szempontból mindenkinek megvan, illetve meg lehet a helye a szférában, ami nem csak versenyhelyzetet teremt, hanem az összedolgozásnak, az együttműködésnek a lehetőségeit jelenti.
 
- A RETÖRKI-t az úgynevezett akadémiai világ szerves részeként kell elgondolni?
 
- Én úgy gondolom olyan, hogy "akadémiai világ" nem feltétlenül van, vagy nem feltétlenül jó, ha ezt a kifejezést használjuk. Használjuk a “tudományos világot” vagy a “tudományos életet”! Ennek a tudományos életnek szerves részét képezi a Magyar Tudományos Akadémia, de szerves részét képezik - nem csak az előző-, hanem bármelyik kormányzat alatt alapított intézetek is.  Van nagyon sok, akár régebbi múltra visszatekintő intézet, vannak olyan más területen lévő intézetek, civil szervezetek, egyesületek, amelyek részben vagy kizárólag tudományos tevékenységet folytatnak, ezek mindannyian a tudományos életnek a részét képezik, és mindenkinek meg kell, hogy legyen a helye. És egyébként az együttműködés sok esetben még erősebb is, mint a vélt vagy valós ellentétek, amelyek nyilván jól hangzanak a sajtóban. Ha megnézzük, hogy az egyes kutatóintézetek, illetve az MTA vagy a HUN-REN Kutatóközpont hány közös projektet hozott létre az elmúlt években, hány közös konferencia volt, vagy hány olyan esemény, kutatás zajlott, amelyben mind a két szféra szereplői megjelentek és együtt dolgoztak, akkor azt látjuk, hogy azért itt elég kiterjedt közös munkáról van szó, ami jelentősen hozzájárult múltunk feldolgozásához és megismeréséhez.
 
A hetvenedik évforduló okán érdemes talán itt megemlíteni 1956 jelentőségét és kutatását. A rendszerváltás óta egységes az értelmezés azzal kapcsolatban, hogy '56 forradalom és szabadságharc volt, mára identitásunk, közös múltunk szerves részévé vált. Ugyanakkor '56 feldolgozása és értelmezése nem csak közéleti szempontból, de a tudomány oldaláról is egy kiemelt kérdés. Tudományos szempontból pedig nem az egyes narratívák versengésének a helye, hanem közös feldolgozás része kellene, hogy legyen az egyes aspektusok, szereplők vizsgálata. Az egyes kutatók, szervezetek, intézetek pedig be tudják hozni ebbe a vitába, feldolgozási folyamatba a saját szempontjaikat, eredményeiket. Tehát újból hangsúlyozom, hogy nincs több tudományos élet, nincs több '56, csak a megközelítésmódok mások, amelyeknek köszönhetően remélhetőleg egy árnyalt kép alakul ki.
 
Én úgy látom, hogy azokat a dinamikákat kellene még inkább elősegíteni, fejleszteni a magyar tudományos életben, amelyek által a szereplők még többet beszélnek, esetlegesen még többet vitáznak egymással. Mindegyik szféra területén képzett szakemberek, kutatók vannak, akiknek nyilván megvan a saját maguk szakmai véleménye. Az interakciók előre vihetnek, ezek dinamizálásával és a felek megfelelő, tiszteleten alapuló párbeszédével, együttműködésével sokkal többet lehet tenni múltunk feldolgozásáért.
 
- Mely szervezetekkel valósult meg az elmúlt években együttműködés, amire a RETÖRKI akár ilyen módon alapozhat?
 
- A RETÖRKI 2020 óta folyamatosan arra törekedett, hogy szakmai alapon minél jobb együttműködéseket tudjon kialakítani és hogy ezek valódi tartalommal megtöltött, gyümölcsöző kapcsolatok legyenek. Három területre lehet ezeket az együttműködéseket bontani. A kutatási együttműködések terén mindenképpen említést érdemel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, ahol különböző projektek mentén dolgoztunk együtt, de akár a Corvinus Egyetemet is kiemelhetném, mert nagyon különlegesnek tartom a Magyar Menedzsmenttörténeti Társaság közreműködésével zajló magyar menedzsmenttörténeti kutatásokat, oral history-interjú programot. Több egyetemmel van folyamatos, élő kapcsolatunk: említhetem az ELTE-t, a Pázmányt, a Kodolányi János Egyetemet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet.  Több esetben kollégáink tartanak előadásokat, rendhagyó foglalkozásokat, de egyetemi csoportok akár egy-egy előadás erejéig, akár hosszabban vannak nálunk. Fogadunk hallgatókat, doktoranduszokat. Jó kapcsolataink vannak a Magyar Történelmi Társulattal, illetve annak Tanári Tagozatával. Nem csak a felsőoktatás területén vannak nexusaink, hanem az egyes projektek miatt kifejezetten a közoktatás, elsősorban a gimnáziumok világa az, amellyel törekszünk az egyre mélyebb kapcsolatok kialakítására.
 
A levéltárak sorában talán a legkiterjedtebb kapcsolatunk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával (ÁBTL) van, velük több projekten is együtt dolgozunk. Itt említhetném akár a történelmi empátiafejlesztő foglalkozásainkat is, de számos olyan egyéb pont van, ahol sikerült együttműködnünk. Büszkék voltunk arra, hogy egy bizonyos helyzetben a mi szerepvállalásunk révén újabb lendületet kapott a levéltár-pedagógia. Ennek állandó meghívottjai és szereplői vagyunk az Állambiztonsági ÁBTL, a Budapest Főváros Levéltára (BFL), illetve a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) mellett. Aktívan részt veszünk a nagyobb levéltáros egyesületek, mint például a Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsa (MLVT), illetve a Magyar Levéltárosok Egyesülete (MLE) rendezvényein.
 
- Például?
 
- Például levéltárrá alakulásunk, tehát a 2022-es év után, 2023-ban az a megtiszteltetés ért minket, hogy társrendezői és házigazdái lehettünk az MLVT éves vándorgyűlésének. Abban az évben az MLE éves vándorgyűlésének is Lakitelek, a Hungarikum Liget adott helyet. Büszkék vagyunk arra, hogy az MLE választmányának munkájában résztvevő kollégánk is van. 
 
Bár nem feltétlenül a klasszikus együttműködések sorát gyarapítja, de mégis fontos megemlíteni azt az állományvédelmi tevékenységet, amelynek keretében a különböző gyűjtemények számára - itt elsősorban a nyilvános magánlevéltárakra, egyházi levéltárakra, felsőoktatási levéltárakra vagy kisebb városi, közösségi gyűjteményekre gondolok - az állományvédelem területén felmérést tudunk biztosítani, illetve segítünk nekik az esetleges akciótervek kidolgozásában. Ezáltal olyan kutatási eredményekkel gazdagodhatunk, amelyek segíthetik az állományvédelmi területre vonatkozó tudományos kutatások előrehaladását, szakértőként részt vettünk a Pannonhalmai Könyvtár állományának megmentésében is.
 
- Ha valaki megnézi, hogy kik dolgoznak a RETÖRKI-ben, feltűnő, hogy rengeteg fiatal dolgozik Önöknél, akik még a fokozatszerzés előtti kutatói időszakban járnak vagy tanulmányokat folytatnak, illetve a kutatói életpálya első felében dolgozók is jelentős számban képviseltetik magukat. Ez egy konkrét stratégiai elgondolás leképeződése?
 
- Tudatos döntés volt, hogy egy fiatal kutatói csapatot szeretnénk felépíteni. Ennek a hátterében az állt, hogy a jelenlegi magyar tudományos szférában úgy látjuk, hogy a tehetséggondozásra kevesebb hangsúly helyeződik. Ez nem feltétlenül az egyes intézményeknek a hibája, hanem van egy olyan kialakult rendszer, ami nem feltétlenül adja meg azokat a lehetőségeket a fiatal kutatóknak, amelyekkel élve előrébb tudnak lépni a pályájukon, és tisztában vagyunk azzal, hogy mennyire nehéz fiatal kutatóként úgy a tudományos életben mozogni, hogy az ember a megfelelő publikációkat, előadásokat, külföldi kutatóutakat valósíthat meg.  Mi azt gondoltuk, úgy tudunk egy igazán jó szakmai műhelyt kialakítani, ha lehetőséget biztosítunk azoknak a tehetséges fiataloknak, akik így el tudnak indulni a pályájukon, megkapják azokat a lehetőségeket, amelyekkel el tudják érni saját kutatásaikban, illetve az intézeti kutatásokban azt a szintet, ami aztán lehetővé teszi a tudományos fokozat megszerzését, a nagyobb önálló munkák, kutatások megjelentetését, lefolytatását. Természetesen arra is számítunk, hogy kollégáink hosszú ideig az intézetben tudnak dolgozni, és részt tudnak majd venni a következő generáció számára hasonló feltételek biztosításában.
 
Mi úgy gondoljuk az intézeten belül, hogyha valakinek 2-3 vagy akár 4 helyre el kell apróznia az energiáit, akkor az azt jelenti, hogy egyik helyre sem tud igazán vagy egészséges módon, megfelelően koncentrálni és megfelelő teljesítményt elérni. Ezért az a célunk, hogy pályájuk kezdetétől fogva segítsük a műhelyünk tagjait.
 
-  Hogyan látják a fiatal kutatók szerepét és teljesítményét a tudományos életben?
 
- Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a fiatal kutatók - nyilván szükséges és megfelelő szakmai támogatás mellett - érdemi, olykor akár jelentős eredményekre és teljesítményre képesek. Kiemelném például a RETÖRKI Források-at, ami a némileg elhanyagolt, de egyébként rendkívül fontos forráskiadványok tekintetében szerintem egy nagyon fontos sorozat. Többek között ezeknek a köteteknek a szerkesztésében folyamatosan részt vesznek a fiatalabb kollégáink, ezzel rendkívül sok tapasztalatot szerezve. Azt látjuk, hogy nagyon jól dolgoznak és bizonyos kötetek szerkesztésében az elejétől kezdve, a koncepció kidolgozásától a források gyűjtésén és feldolgozásán át a tanulmányok megírásáig aktívan és teljes értékűen részt tudnak venni.  Több olyan fiatal kutatónk is van, akiknek akár a doktori disszertációját vagy más munkáját önálló kötetben meg tudtuk jelentetni. 
 
De azt is látjuk, hogy nagyon sok olyan fiatal van, akinek szüksége volna arra, hogy hasonló lehetőséghez juthasson.  Ezért indítottuk el kifejezetten a doktoranduszok számára a konferenciasorozatunkat, amelynek keretében be tudják mutatni az aktuális kutatási eredményeiket, illetve ezeknek az előadásoknak az írott, tanulmány változatát külön kötetekben is kiadjuk. Önálló sorozatot is hoztunk létre a tehetséggondozás jegyében, ez a Műhelytanulmányok címet viseli.
 
Egymást követő két évben kutatási lehetőséget teremtettünk kutatóutak révén fiatal kollégák számára a Stanford Egyetem Hoover Intézetében, ahol rendkívül jelentős hungarika anyagok vannak.
 
- Különböző egyetemeken folytatják a tanulmányaikat, illetve különböző helyeken végeztek. Egy szemléletben, tudományos iskola szerinti betagozódásban vagy hovatartozásban meglehetősen színes kör hogyan képes együtt dolgozni?
 
- Fontos az, hogy a fiatal kutatók sok helyről érkeztek hozzánk, több egyetemről.  Nyilván ilyen szempontból a tudományos értelemben vett, akár az egyetemi, vagy a társadalmi értelemben vett szocializáció különböző lehet. Ez kifejezetten értékes abból a szempontból, hogy formálhatjuk egymást átvitt értelemben. Tényleg, rendkívül színes közösségünk van. A különböző nézeteket, világnézeteket, akár módszereket megpróbáljuk a szó jó értelmében egyesíteni, összhangra hozni.
 
Olyan munkatársaink is vannak, akik az egyetemi tanulmányaikat az egyik egyetemen végezték, majd a doktorit egy másikon folytatták. Bepillantást nyerhettek a szakmai közösségekbe, találkozhattak azok meghatározó szereplőivel, akár tanárként, akár témavezetőként. Ezeket az élményeket, tapasztalatokat és tudást magukkal hozzák vagy hozták a RETÖRKI-be.
 
-  A köznevelési, úgynevezett "oktatási lába" az intézetnek, ahogy Ön fogalmazott, minek tudható be és milyen perspektívákkal gondolkodnak ebben a témakörben? Honnan indul ez az egész?
 
- A tudományos életben nemcsak Magyarországon, hanem azt kell, hogy mondjam, szerintem világviszonylatban is egy nagy kérdés, hogy a legfrissebb kutatási eredmények hogyan jutnak el, hogyan jelennek meg a felsőoktatásban, a közoktatásban. Ezekről a kérdésekről élénk beszélgetéseket, vitákat folytattunk és egyébként folytatunk a mai napig, de ennek eredményeként 2022-ben jött létre a Történelemdidaktikai és Pedagógiai Műhelyünk. Ennek nem csak saját kollégáink a tagjai, hanem több olyan külsős pedagógus vagy történész kolléga is, akik az oktatás területén dolgoznak. Többen vannak egyébként most már intézeti munkatársak, akik ennek a műhelynek a külsős tagjaiként kezdtek el velünk dolgozni és időközben sikerült ennél szorosabb munkakapcsolatot kialakítani. Az oktatással kapcsolatos tevékenységünk nyilván mindegyik szervezeti egységet érinti, de megpróbáljuk ennek a műhelynek a keretei között formálni.
 
Külön öröm, hogy ez a műhelymunka, nem csak már a tanári vagy oktatói pályán lévő kollégákat tudta bevonni, hanem több olyan kollégánk van, aki ennek a hatására gondolta úgy, hogy a pedagógia, a neveléstudomány területén szerez még diplomát, képesítést vagy akár tudományos fokozatot. Számos projektünk van, amelyek így a műhely keretében működnek. Az egyik ilyen kiemelendő az a HistóriApp mobilalkalmazásunk, amire azt hiszem, büszkén mondhatom, hogy bizonyos értelemben egyedülálló Magyarországon. Ez egy történelmi kvíz és tudástár, amely elsősorban az érettségire segít felkészülni. A 20. századi magyar történelemmel kezdtünk, de már kitértünk a 19. századra is, illetve pont a közeljövőben mutatjuk be az '56-os bővítésünket.  Témakörökre és témákra osztva ezzel már több mint 1400 kérdés és közel ezer tudástár-tételen keresztül ismerhetik meg a magyar történelem kiemelkedő részeit. Didaktikai szakemberekkel, pedagógusokkal, illetve informatikusok bevonásával is számos olyan játéktípust dolgoztunk ki, amelyek valóban élvezhetővé teszik ezt az alkalmazást. Nem csak egyéni, hanem csoportos játékra is lehetőség van. Az első egy-két hónapban - ez a 2025-ös évben az érettségi előtt április hónapban volt - mind az Android, mind az IOS áruházában toplistára került az alkalmazás. A tematikus listákat sokáig vezettük.  Mára a 30 ezret meghaladta az aktív felhasználók száma.
 
De visszatérve a Történelemdidaktikai és Pedagógiai Műhelyünkre, mindenképpen meg kell említeni például a RETÖRKI Kronológiát, amelyik egyfajta adatbázisként szolgál és így elérhető a print kiadások mellett.  Már említettem a levéltár-pedagógiai foglalkozásainkat, kollégánk nagy elhivatottsággal fejlesztik és folyamatosan bővítik ennek a területnek a lehetőségeit.
 
Jelenleg három kötetünk van előkészítés alatt, amelyek pedagógiai vonatkozásúak, nem is kizárólag a történettudomány területén, hanem például a földrajz tantárgyi integrációja kapcsán is. Gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatokra szeretnénk továbbra is szert tenni, ez nemcsak nemzetközi konferenciákon, workshopokon való részvételt jelent, az egyik előkészületben lévő kötetünket nemzetközi térbe szánjuk.
 
- A rendszerváltás kutatásával összefüggésben a tudományos munka szempontjából az elmúlt években milyen fejlemények, milyen újabb irányok, milyen komolyabb tudományos kutatási eredmények kerültek felszínre? Az intézet kutatásai szempontjából miről érdemes beszámolni az elmúlt évek kapcsán, illetve milyen jövőbeni tervei vannak az intézetnek?
 
- Ha a nevünkből indulunk ki, akkor abban szerepel a rendszerváltás szó. És nyilván a mi elsődleges feladatunk, hogy a magyar rendszerváltást kutassuk és vizsgáljuk. Ehhez egyből hozzá kell tenni azt is, hogy az 1989-90-es rendszerváltást nem lehet vagy nehezen lehet önmagában feldolgozni, értelmezni és értékelni. Egy folyamat eredményeként ment végbe és ahhoz, hogy megértsük, szemlélnünk kell a 20. századi történelmünket. Ezért mi megpróbálunk a kutatásainkban visszamenni 1944-45-ig, de bizonyos esetekben akár egészen 1918-1920-ig is, tehát az első világháború befejezéséig. Az, hogy kiszélesítettük a kutatási horizontunkat jól látható az intézet munkájában. Hogyha a közelmúltban megjelent monográfiákat vesszük alapul, akkor jól látható, hogy van kifejezetten a 80-as évek hatalomtechnikájával foglalkozó kötet, de megtalálható kiadványaink sorában a magyar-jugoszláv kapcsolatokat bemutató monográfia, vagy a Smith Jeremiás ösztöndíj két világháború közötti feldolgozását bemutató kötet is. A forráskiadvány sorozatunknál eddig elsősorban a rendszerváltáshoz kapcsolódó forrásokra tettük a hangsúlyt. Sok esetben, főleg a sajtóban, közéletben arról van szó, hogy mi az, amit nem tudunk, vagy mi az a forrás, ami eltűnt, hiányzik, vagy még nem került nyilvánosságra, holott rengeteg olyan forrás van a témával kapcsolatban, amit egyébként már feltártak, de esetleg még a szakma számára sem annyira ismertek. Kiemelném például a Hatalmi grémium című kötetünket, amely kifejezetten az MSZMP-nek egy olyan bizottságával foglalkozik, amelyben rendkívül fontos kérdések kerültek elő, de adott esetben ennek működése mégsem került a kutatások homlokterébe.
 
Azt is látni kell, hogy a rendszerváltásról egyelőre még nem lehet teljes képet adni, eltelt ugyan már bő 30 év, lassan közeledünk a 40. évfordulóhoz is, de még mindig van számos olyan pont, ami nem ismert. Sok esetben a rendszerváltásnak az egyes eseményei még mindig személyes vagy helyi közösségi emlékezetként vannak jelen. Nagyon fontos ezeknek a kisebb közösségi történeteknek a feldolgozása. Például, ha a Magyar Demokrata Fórum történetének a feldolgozását nézzük, akár más folyamatokat, eseményeket veszünk, Szükségesnek látjuk a résztvevő társadalmi csoportok helyzetét elemezni, hogy aztán ebből eljussunk odáig, hogy egyfajta általánosabb képet ki tudjunk alakítani erről az időszakról. Éppen emiatt jelenleg is zajlanak olyan értelmiségre vonatkozó, illetve professziótörténeti kutatások az intézetben, amelyek segíthetnek jobban megismerni történelmünk egyes folyamatait.
 
- Az eredeti kutatási területhez képest meglehetősen sokat foglalkozik az intézet kutatásokban és publikációs szinten, illetve rendezvényeken is az emigráció kérdéskörével. Ez minek tudható be? Várható-e az, hogy egy magasabb helyiértékre emelve működik.
 
- Igen, nagyon fontos részét képezi a kutatásoknak az emigráció történetével foglalkozó folyamatok elemzése. Több olyan munkatársunk is van, akik az emigráció és magyar kisebbségek, a diaszpóra történetével foglalkoztak vagy foglalkoznak, beleértve egyébként saját magamat is.  Azt látjuk, hogy ez egy olyan sok esetben fehér vagy szürke folt, amelyre érdemes nagyobb figyelmet fordítani.
 
Ennek a nagyszámú magyarságnak a története, illetve sok esetben az általuk létrehozott, mondjuk úgy, eredmények valamilyen szinten hosszú időn keresztül kiestek a magyar tudományosság látóköréből.  Ezekkel a kutatásokkal ezt szeretnénk jobban behozni.  Itt még rengeteg feladat van, nyilván nem tudunk mindent elvégezni, de úgy látjuk, hogy ez egy olyan irány, amely nagyban hozzájárulhat akár a rendszerváltás történetének az árnyaltabb megismeréséhez is. Mindenképpen szeretnénk erre folyamatosan nagyobb hangsúllyal odafigyelni.
 
- Nemrégen a Magyar Nemzeti Levéltár ajánlotta a RETÖRKI Levéltára figyelmébe Fekete Géza Bertalan szerzetes részben emigrációtörténeti kutatások szempontjából is egyedi, különleges hagyatéki anyagát. Számíthatunk arra, hogy a gyűjtőkör az emigráció vonatkozásában kiszélesedhet a jövőben?
 
Az emigrációtörténeti kutatásokat egyébként segíti az intézet sajátos helyzete is. Maga a RETÖRKI, bár korábban közvetlen háttérintézmény volt, 2021 óta már a civil szférában működő Nonprofit Közhasznú Kft. Ugyan az elsőre egy technikai dolognak tűnik, de valójában azt jelenti, hogy a működés tekintetében, illetve a tudományos feladatainknak az ellátása tekintetében jóval nagyobb szabadságot élvezünk. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne az állam részéről komoly, a szabályos működést támogató kontroll, mert nyilván egyeztetett keretek között végezzük a feladatainkat, de mégis ezeknek a végrehajtásába, illetve új aspektusok bevezetésére több lehetőségünk teremtődött. Amíg például az emigrációtörténet kutatása tekintetében nincsen olyan dedikált intézet, amelyik kimondottan ezzel foglalkozna, addig hiányt igyekszünk pótolni. Valóban, nemrég került a levéltárunkba Fekete Géza Bertalan egykori szerzetes iratanyaga, aki az emigrációban élt és ott gyűjtött számos dokumentumot. A Magyar Nemzeti Levéltár figyelmünkbe ajánlotta ezt a fontos és terjedelmes irategyüttest.  Ennek a feldolgozását mind állományvédelmi, mind szakmai szempontból jelenleg is kollégáink végzik. Ez egy nagyon vegyes anyag, talán ezért is a mi gyűjteményünkben jó helyre került. A levéltári szférán belül kialakult jó szakmai kapcsolatok lehetővé teszik ilyen vagy ehhez hasonló, de akár előírásszerű eseteket, például amikor elszármazott iratot találunk, akkor azt jelezzük az illetékes levéltárnak, és így minden a helyére kerül. A Hadtörténeti Intézet Levéltára vagy akár határon túli gyűjtemény, a Fórum irányába is volt hasonló esetünk.
 
-A sajtóban lehet olyat olvasni, hogy nem kutatható a levéltári anyag.
 
- Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Nyilván vannak olyan levéltári anyagok, amelyek azok jellege okán nem vagy csak korlátozottan kutathatóak, de ezek más gyűjteményben is ugyanilyen eljárás alá esnek.  Azt mondhatom, a mi gyűjteményünk állományvédelmi, szakmai, történeti szempontból elégséges feldolgozási arányban vannak, kollégáim folyamatosan dolgoznak a digitalizáláson is, és egyre nagyobb számú kutató van, akik hozzánk látogat. Nem egy olyan monográfia, szakdolgozat, doktori disszertáció látott napvilágot az elmúlt időszakban, amelyek kisebb-nagyobb részben, de a mi levéltárunkban őrzött anyagok alapján készültek. Tehát a nálunk lévő anyagok jól feldolgozottak, segítjük a kutatókat, megpróbálunk nagyon rugalmasak lenni, és hogyha valaki érdeklődik a korszak iránt, akkor nagy szeretettel látjuk. Még ehhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy mind levéltárunk a létrehozása, mind pedig a kutathatóvá tétel egy önként vállalt plusz feladatunk volt, mivel nekünk elméletileg, hogyha szigorúan vesszük az intézet küldetését és azt a jogszabályt, amely erről szólt, akkor kizárólag gyűjtenünk és őriznünk kellett volna ezeket az anyagokat. Mi azonban feldolgozzuk, digitalizáljuk és a kutatók, érdeklődők rendelkezésére bocsátjuk.
 
- Azt tapasztalom különböző szakmai rendezvényeik kapcsán, ezeket látogatva, hogy az intézet mindezen, tényleg nagyon széles spektrumon mozgó szakmai tudományos tevékenysége mellett a tudományos technológiai innovációk irányába is nyitott. Különösen értem ezalatt az elmúlt hónapokban elsősorban a mesterséges intelligenciával kapcsolatos, illetve a levéltári állományvédelem területén folytatott szakmai tudományos együttműködések ügyeit, kérdéseit ezekkel kapcsolatban szeretném kérdezni.
 
- Mind a RETÖRKI fiatal, fiatalos csapata, mind pedig a sajátos működési körülményeink lehetővé teszik azt, hogy mondjuk úgy, olyan élvonalbeli technológiákkal foglalkozzunk, amelyekről lehet, hogy először nem a történettudomány vagy a levéltárak jutnának az emberek eszébe, mégis rendkívül fontosak ebben a szférában, ezen a területen is. Az egyik ilyen az a levéltári állományvédelem. Lehet, hogy ez elsőre kevésbé tűnik izgalmasnak. Valójában ide értendő minden történeti értékű dokumentum megóvása,  akár középkori oklevelekről is beszélhetünk, vagy itt megemlíthetjük a pannonhalmi könyvtárnak a rendkívül értékes ősnyomtatványait is tartalmazó gyűjteményét, hogy ne csak a saját levéltárunkat említsem. Ezeknek a megőrzése egy rendkívül hangsúlyos feladat, hiszen ez a történelmünk, ez adja az identitásunknak az alapjait, ebből ismerhetjük meg saját múltunkat. Viszont ezek olyan anyagokból tevődnek össze, amelyek sérülékenyek, és ezek az anyagok nagyon könnyen megfertőződnek. Az elmúlt évtizedek vagy lassan már évszázad egyik komoly problémája vagy kihívása a levéltári gyűjteményi terület felé, hogy hogyan lehet ezeket az anyagokat megvédeni a különböző problémáktól, fertőzésektől, vagy hogyha megtörtént a baj, akkor hogyan lehet a lehető legjobb módon úgy kezelni, konzerválni, fertőtleníteni, megvédeni ezeket az anyagokat, hogy azok ne fertőződjenek tovább, és egyébként az emberre se legyenek károsak. Korábban több olyan eljárás volt, amelyek ugyan fertőtleníteni tudták ezeket a papírokat, viszont mind a környezetre, mind az emberre károsak voltak. 2016 óta pedig Magyarországon nincs is olyan eljárás, amely az anyagoknak az állományvédelmével tömegesen foglalkozna, van egy piaci szereplő, akivel nagyon jó kapcsolatban is vagyunk velük, akiknek ez a tevékenységük, de nyilván ez korlátozott. Viszont az elmúlt évek technológiai fejlődése lehetővé tette ezen a területen is, hogy környezetre kímélőbb vagy teljesen környezetkímélő megoldásokat alkalmazzunk, és ahogy látjuk azt is, hogy akár a mindennapokban különböző úgymond biotermékek hogyan nyernek egyre nagyobb teret, úgy valójában a levéltári állományvédelem területén is azok az illóolajok és egyéb természetes anyagok, amelyek képesek bizonyos koncentrációban a fertőtlenítésre, egyre nagyobb szerepet kapnak és kaphatnak. Ez elsősorban a Távol-Keleten már félig-meddig bevett gyakorlatnak számít. Európában még inkább csak kísérletek zajlanak ezzel kapcsolatban. Ezek az elmúlt időszakban már hazánkban is szélesebb körben elindultak, de a mi intézetünk az, amelyik most már 4-5 éve aktívan igyekszik foglalkozni ezzel, és örülünk annak, hogy legalább a párbeszéd, illetve megoldási javaslatok szintjére be tudtuk hozni ezt a problémát, és elindultak azok a folyamatok, amelyek hosszú távú és jó megoldást is tudnak adni, és nekünk is vannak saját kísérleteink azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet környezetre és emberre is kímélő megoldást találni.
 
-  Milyen kapcsolódás mentén foglalkozik a mesterséges intelligencia kérdésével?
 
- A másik terület, ahol szeretnénk akár egy kicsit az úttörők közé kerülni, az a mesterséges intelligencia. Az AI helyes alkalmazása ugyanis számos területen lehet hasznára az intézeti működésnek és a szakmai-tudományos munkának. Csak hogy néhány gyakorlati példát említsünk, a szervezeti működése területén nagyban fel tudja gyorsítani az adminisztratív feladatokat, azoknak a koordinációját, stb. De hogyha áttérünk a szakmai területre, akkor egy kutatót például nagyban tud segíteni az AI, hogyha az megfelelően van trenírozva és jól tud dolgozni és keresni, hogy összeállítson akár bibliográfiákat, összegyűjtse, hogy bizonyos szakcikkek hol, hogyan jelentek meg, kivonatolásában, fordításában segítse a kutatót. Ez mind olyan feladat, amit korábban is meg lehetett csinálni és humán erővel meg lehet most is tenni, de sokkal gyorsabban és hatékonyabban lehet ezzel haladni, nyilván ellenőrizve azt, amit az AI csinál, és gondosan kiválasztva azt, hogy egyáltalán melyik AI modellt használja erre az adott kutató. De akár még abban is nagyon jól használható, hogyha valakinek a saját hivatkozásait kell összegyűjtenie, akkor nem kell hosszú napokat, heteket kell azzal töltenie, hogy böngészi a különböző adatbázisoknak a lábjegyzeteit, hanem az AI segítségével össze tudja állítani akár percek alatt, persze ehhez is a megfelelő modell szükséges. Ahol még szerintem áttörés előtt állunk, az a levéltári terület, és itt nem is feltétlenül arra gondolok, hogy a kézírást majd az AI nagyon szépen felismeri és átírja. Erre igazából már eddig is voltak és vannak technológiák, amelyek nem rossz szinten meg tudják oldani. Ami viszont fontos, az a fajta adatbiztonsági kérdés, hogyha az ember egy nyílt AI-jal próbál feldolgoztatni egy ilyen kézírásos vagy rosszul gépelt szöveget, az lehet, hogy olyan adatbázisokba is bekerülne, ahova jog szerint vagy bármilyen érzékenység miatt szenzitivitásából adódóan nem kerülhetne fel. De ezek az AI-ok egészen zárt rendszerben is tudnak működni, és arra például kiválóan alkalmas egy mesterséges intelligencia, hogy a bedigitalizált levéltári állományt nem publikus adatbázisban vagy nem a saját nyílt adatbázisában kezelje, de felismerje az ebben lévő szöveget, a levéltárnak a saját szempontjai alapján feldolgozza, kereshetővé tegye és a feldolgozás részén kulcsszavazza, kigyűjtse belőle a releváns információkat és ezekből létrehozható legyen egy olyan adatbázis, amelyikbe aztán sokkal könnyebben tud keresni, böngészni maga a kutató is. Mert most, hogyha egy adatbázisban szeretnénk keresni, akkor az általában úgy működik, hogy beírjuk az adott fogalmat, az adott személyt vagy földrajzi nevet, most egy egyszerű példával élve, legyen mondjuk Kádár János. De ez csak a specifikus pontos találatokat fogja kiadni. AI-jal ezzel szemben már lehet olyan adatbázist létrehozni, amely Kádár mellé oda tudja tenni mind a főtitkári pozíciót, vagy oda tudja tenni a későbbi pártelnöki pozíciót, vagy a különböző korábbi pozíciókat, megnevezéseket stb., és így az adatbázisból maga az AI már sokkal relevánsabb találatokat tud összedobni és létrehozni, kikeresni. Ez nem jelenti azt, hogy a levéltárosoknak a jövőben ne lenne munkájuk, sőt, akár több feladatuk is lehet. A mesterséges intelligencia azonban lehetővé teszi, hogy a szakemberek nagyobb figyelmet fordítsanak az érdemi tudományos munkára. Ha ez a technológia széles körben elterjed, a levéltárosoknak nem kell majd órákat tölteniük a szkennelt dokumentumok szövegfelismerésével, illetve a tulajdonnevek és az évkörök kigyűjtésével, hiszen ezeket a feladatokat az MI is elvégezheti. Így a szakemberek több időt fordíthatnak a kinyert adatok és kutatási eredmények elemzésére, valamint olyan feldolgozó tanulmányok elkészítésére, amelyek valódi hozzáadott értéket képviselnek a tudományterület számára.
 
- A Rendszerváltó Szemle tekintetében nem olyan régen került sor arra, hogy tudományos minősítést nyert. Milyen célkitűzései vannak a lapnak ezt követően?
 
- Nem olyan rég sor került a Magyar Tudományos Akadémián egy konferenciára, amelyik elsősorban azzal foglalkozott, hogy az elmúlt 16 év után vajon a magyar tudományosságnak, illetve a bölcsészet és társadalomtudományoknak milyen irányba kellene elmozdulnia. Ezen a konferencián is kiemelt téma volt a különböző folyóiratoknak, publikációknak, kiadványoknak a helyzete, azok minősége. Az való igaz, hogy a magyar bölcsészettudományok szempontjából igen nehéz jelenleg a kiadványpolitikát meghatározni. Úgy gondolom, hogy ebben a közegben kiemelkedő eredmény is az, hogy az intézetnek immár 11. évfolyamába lépett és folyamatosan megjelenik a folyóirata, a Rendszerváltó Szemle (korábbi nevén Rendszerváltó Archívum). Ez a kezdeményezés is annak idején munkatársi körből jött, viszont 2020 óta folyamatosan az intézet egyre fontosabb megjelenési platformjává és részévé válik, és ennek megfelelően igyekeztünk hozzátenni mind a különböző megjelenési feltételeket, lehetőségeket, és a tudományosság szempontjából is minél jobban beágyazni a folyóiratot. Ennek keretében több éves folyamat eredményeként, ahol a felkészülés tartott igazából sokáig, de elértük, hogy a közelmúltban a lapot a Magyar Tudományos Akadémia illetékes bizottsága is A kategóriás tudományos folyóiratnak minősítette. De ezt már megelőzte nyilván a folyóirat egységes arculatának, rovatrendszerének, a lektorálási rendszernek, a hivatkozási rendszernek a kiépítése és következetes alkalmazása. Ez a folyóirat tematikus számokkal jelenik meg, általában negyedévente, de néha vannak összevont dupla számok is, és büszkék vagyunk arra, hogy a szerzői bázist is sikerült kiszélesítenünk, gyakorlatilag a 20. századi magyar történelemmel foglalkozók szélesebb bázisára. Akár olyan szerzők is "megfértek" a folyóiratban egymás mellett, akiket elsőre lehet, hogy nehezebben tudunk elképzelni.
 
Tehát valójában bár maga a folyóirat elsősorban az intézet egyik megjelenési platformja, de nyitottak vagyunk arra, hogy akár szakmai tudományos vita keretében az intézetétől eltérő véleményeket is meg tudjunk jeleníteni, amennyiben azok szakmailag tudományosan megalapozottak. A folyóiratnak nem olyan rég megjelent már idegen nyelvű (angol) lapszáma is, és ezen keresztül bízunk abban, hogy minél jobban el tudjuk helyezni mind az intézetet, mind pedig a kutatásainkat a nemzetközi térben is. Ez a fajta nemzetköziesítés valójában az egész intézetnek kiemelt törekvése.
 
A régiónk történetét, Közép-Európa múltját metszik a közös pontok, így a közös gondolkodás is nehézkes több esetben. Itt nyilván meg kell említeni Trianont is, de maga a szovjet megszállás, a kommunista diktatúrák kiépítése majd a rendszerváltások folyamata, ez pedig mégiscsak egy olyan közös történetünk, amelyet közösen részben fel tudunk dolgozni, és közösen talán erőteljesebben meg tudjuk mutatni és be tudjuk mutatni Európa, illetve a világ azon szerencsésebb részének, ahol ez a megszállás és ez a közös történelem nem ment végbe, nem így ment végbe, illetve nyilván megvannak azok a különböző, akár módszertani, akár kutatási platformok, eredmények, amelyeket mindenképpen szeretnénk megjeleníteni a folyóiratban, illetve egyéb rendezvényeinken keresztül is a nemzetközi szférában. Nemcsak megjelentettük angol nyelven a folyóiratot, hanem gondoskodtunk arról is, hogy ez az összes releváns európai egyetemre, a kutatásokba beillő egyéb intézetekbe, illetve fontos szakmai körökhöz, tudományos szakemberekhez eljusson.
 
Forrás: retorki.hu
(2026.10.24.)