A HITELESSÉG MORATÓRIUMA – MIÉRT KELL LEMONDANIA MAGYAR PÉTERNEK AZ ÜGYNÖKLISTA-BOTRÁNY UTÁN?

A magyar végrehajtó hatalom megbízhatósága és hitelessége végleg megszűnt

A nyitottaktak.hu ügynökadatbázisának nyilvánosságra hozatala a modern magyar politikatörténet egyik legnagyobb morális és intézményi katasztrófájába torkollott. Az, hogy a rendszerváltás egyik szimbolikus alakja, a kommunista diktatúra által megfigyelt Lezsák Sándor hálózati személyként, azaz ügynökként selejteződött ki a rendszerből egy állítólagos „informatikai hiba” okán, messze túlmutat egy egyszerű technikai gubanc határain. Ez a fiaskó alapjaiban rengette meg a végrehajtó hatalom megbízhatóságát, és közvetlen politikai felelősségként nehezedik a végrehajtó hatalmat vezető Magyar Péter miniszterelnökre.
 
Bár Magyar Péter nyilvánosan bocsánatot kért Lezsák Sándortól, a politikai és jogi felelősség alól ez nem menti fel. Ha egy évtizedek óta őrzött, zárt, szigorúan kutatott és ellenőrzött állami adatbázisból ilyen szintű, hamis és rágalmazó adatok kerülhetnek a nyilvánosság elé, azzal a magyar végrehajtó hatalom megbízhatósága és hitelessége végleg megszűnt.
 
Etikai és hitelességi válság a közigazgatásban
 
Egy demokratikus jogállamban a polgárok és a közigazgatás közötti viszony alapja a bizalom. Ha az államigazgatás legfelsőbb szinten felügyelt szervei képtelenek garantálni a történeti tények és a személyes adatok integritását, felvetődik a kérdés: innét kezdve milyen etikai és hitelességi alapon jár el a végrehajtó hatalom bármilyen más ügyben?
 
Hogyan követelhetné meg a kormány a törvények betartását, a transzparenciát vagy az adatok tisztaságát a gazdaság vagy a társadalom szereplőitől, ha a saját maga által felügyelt, történelmi horderejű adatbázisok kezelésére is alkalmatlannak bizonyul? Max Weber klasszikus államelméleti tézisei szerint a bürokrácia és a végrehajtó hatalom legitimitása a racionális, kiszámítható és hibátlan működésen alapul. Ennek hiányában a hatalomgyakorlás puszta önkénnyé válik.
 
Alkotmányjogi aggályok és a jogbiztonság sérelme
 
Ez a helyzet nem csupán politikai felsülés, hanem súlyos alkotmányjogi problémát is felvet, amely a jogbiztonság elvét (Magyarország Alaptörvénye, B) cikk (1) bekezdés) sérti.
 
1.A jogbiztonság és az intézményi védelmi kötelezettség: az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata (például a mérvadó 9/1992. (II. 11.) AB határozat, amely a jogállamiság és a jogbiztonság kapcsolatát elemezte) kimondja, hogy a jogbiztonság az állam részéről kiszámíthatóságot és az intézmények megbízható működését követeli meg. Ha az állam téves adatokat szolgáltat, amellyel állampolgárok jóhírnevét rombolja le, megsérti az Alaptörvény VI. cikkében rögzített magánélethez és a személyes adatok védelméhez való jogot.
 
2.Közjogi felelősség és tudományos reflexió: a politikatudományi és alkotmányjogi szakirodalom (pl. a hatalommegosztás és a kormányzati felelősségvállalás kérdéskörében) egyértelművé teszi, hogy a végrehajtó hatalom feje felelős az irányítása alá tartozó szervek működéséért. Nem hivatkozhat „rendszerhibára” az a miniszterelnök, akinek kormányzati felelőssége alá tartozik az állambiztonsági múlt átláthatóvá tétele.
 
Miért elkerülhetetlen a lemondás?
 
Amikor egy miniszterelnök politikai zászlóshajóként indítja el az ügynökakták megnyitását, majd a végrehajtás során az államapparátus ártatlan embereket és történelmi személyiségeket bélyegez meg hamisan, az a politikai hitel teljes moratóriumát jelenti.
 
Magyar Péter azzal, hogy az állam nevében egy ekkora horderejű hamisítást engedett ki a nyilvánosság elé, elveszítette a jogi és erkölcsi alapot a kormány vezetésére. A jogállami normák, a megingott alkotmányos rend és a végrehajtó hatalom integritásának minimális visszaállítása érdekében az egyetlen elfogadható politikai lépés: Magyar Péternek le kell mondania.
 
Papolczy Balázs