A kastélytól a műtárgyakon át az iratokig. Állományvédelmi gyorstalpaló 1.

Puteáni-Holl Adrien állományvédelmi szakértő írása a RETÖRKI honlapjának Olvasószoba rovatában

Puteáni-Holl Adrien, a RETÖRKI állományvédemi szakártője: a 21. század digitalizálási és vizuális szemlélete esetenként háttérbe szorította a gyűjteményi állagmegőrzés alapvető feladatát. A legtöbb magyarországi közgyűjtemény küzd a zsúfoltsággal, a raktárhiánnyal és súlyos állományvédelmi problémákkal.

A közgyűjteményekben és a műemlékvédelemben az értékteremtés és az értékmegőrzés kiemelt szerepet tölt be. A levéltári, könyvtári és múzeumi dokumentumok, könyvek és műtárgyak hosszú távú megőrzése és közkinccsé tétele közös feladatunk. A kastélyok építészeti emlékei és enteriőrjei, valamint a bennük őrzött tárgyak és iratok segítenek megérteni, hogyan éltek elődeink, és összekötnek bennünket a múlttal.

A közgyűjteményekben és a műemlékvédelemben az értékteremtés és az értékmegőrzés kiemelt szerepet tölt be. A levéltári, könyvtári és múzeumi dokumentumok, könyvek és műtárgyak hosszú távú megőrzése és közkinccsé tétele közös feladatunk. A kastélyok építészeti emlékei és enteriőrjei, valamint a bennük őrzött tárgyak és iratok segítenek megérteni, hogyan éltek elődeink, és összekötnek bennünket a múlttal.

Az anyakönyvek, gyászjelentések, megmaradt képi és írásos dokumentumok családtörténetünk megrajzolásának fontos eszközei. Az otthon féltve őrzött családi kincsek és tárgyak között ott rejtőzik múltunk és nemzeti történelmünk egy része is. Személyes felelősségünk a családban kapott fényképek és naplók megőrzése, majd átadása a következő generációnak. Ez a fajta gondoskodás válik nagyobb léptékűvé, amikor belépünk egy helytörténeti vagy falumúzeum ajtaján. Az eltűnt korok tárgyi és írásos emlékei befolyásolják gondolkodásunkat, tetteinket és a jövőhöz való viszonyunkat.

Levéltári állományvédelmi munkánk célja írott kulturális örökségünk állagmegőrzése. A levéltárak alapító okiratai rögzítik az iratok védelmének, megőrzésének és hozzáférhetővé tételének kötelezettségét. Szakmai döntéseink és intézkedéseink hatással vannak nemzedékek emlékezetére, valamint tárgyi kultúránk megőrzésére és megértésére.

A 21. század digitalizálási és vizuális szemlélete esetenként háttérbe szorította a gyűjteményi állagmegőrzés alapvető feladatát. A legtöbb magyarországi közgyűjtemény küzd a zsúfoltsággal, a raktárhiánnyal és súlyos állományvédelmi problémákkal.

Mit is jelentenek ezek az állományvédelmi problémák?

Első helyen az alkalmatlan, szűkös, olykor nedves vagy salétromos raktárak állnak, amelyek nem alkalmasak műtárgyak és dokumentumok tárolására.

Második helyen a biológiai fertőzések nagysága és gyakorisága említendő: kevés levéltári gyűjtemény vagy kulturális örökséget őrző hely rendelkezik fertőzésmentes iratokkal. Ennek okai nem elsősorban az épület, a szakemberek vagy a fenntartó hibáiból adódnak, hanem sokkal inkább a szellemi kincsek értékvesztéséből erednek.

A legtöbb hazai levéltár, könyvtár és múzeum nem rendelkezik átmeneti raktárral vagy karanténraktárral. Gyakran az egészséges, nem fertőzött raktárakba kerülnek be a külső helyszínről érkező, rovarral vagy penésszel fertőzött anyagok. Infrastruktúra hiányában az állományvédelmi protokollok megtartása és a szakmai elhivatottság nem érvényesülhet az iratbeszállítások alkalmával. A virtuális online tér végtelensége és a kiállítóterek tágassága áll szemben a zsúfolt, alkalmatlan raktárakkal, valamint az átmeneti és karanténraktárak hiányával. Nem lehet megoldás a raktárak további zsúfolása, és az sem, ha a levéltárak nem veszik át a maradandó értékű iratokat.

Az állományvédelem másik nagy feladata a kiállítóterekben, raktárakban és kutatótermekben tárolt iratok védelme. A látogatók és kutatók számára sokszor nehezen értelmezhető, miért fontos az UV-fény kizárása, az alacsony fényterhelésű raktárak és a teljesen klimatizált terek használata.

A megelőző állagmegőrzés feladata az iratok védelme a külső és belső károsító folyamatokkal szemben. Ezeket a lebomlási folyamatokat anyagtudományi vizsgálatokkal és megfelelő műszerezettséggel tudjuk mérni és dokumentálni. Vállalható állományvédelmi protokoll egy múzeum részéről, ha az adott műtárgyat a kölcsönzési szabályokban rögzített paraméterektől való tartós eltérés miatt visszaveszi a kiállítótérből. A kiállításhoz, raktározáshoz, iratkölcsönzéshez és iratbeszállításhoz szervesen kapcsolódnak azok az állományvédelmi szabványok, amelyeket komoly tudományos megalapozottsággal tartanak be. A levéltári iratok és könyvtári könyvek szakszerű megőrzésének környezeti feltételeit nemzetközi szabványok tartalmazzák (ISO 11799:2024, ISO 9706:2025).

A szakmai, tudományos megközelítés mellett sajnos nem fordítunk kellő figyelmet a látogatók, kutatók és nem állományvédelmi szakemberek megfelelő tájékoztatására. Nem magyarázzuk el eléggé, miért fontos az UV-fény kizárása az iratok és műtárgyak hosszú távú megőrzése érdekében.

Az UV-fény – a nagy frekvenciájú, nagy energiájú elektromágneses sugárzás – szétszakítja a kémiai kötéseket a tinták, színezékek, kötő- és ragasztóanyagok alapanyagában. Emiatt a műtárgyak, oklevelek és iratok optikai tulajdonságai változnak: színük, felületük és áttetszőségük romlik. A látható fény és az UV-fény kizárásával, illetve alacsonyan tartásával csökkenthetjük a fotokémiai lebontási reakciókat. Az iratokat ért fényterhelések összeadódnak és nem visszafordíthatók, ezért a kiállítás időtartamát érdemes 3–6 hónapra korlátozni. A fényre különösen érzékeny anyagok (színes fotók, polaroidképek, filmek, üvegnegatívok) esetében még a hideg fényforrással megvilágított vitrinek is károsodást okozhatnak. Ilyen esetekben hiteles másolatokat érdemes kiállítani.

Egy zárt térben a levegő hőmérsékletének és relatív páratartalmának állandóságát a legnehezebb jól értelmezni és indokolni. Mesterséges klimatizálás nélkül a hőmérséklet és a relatív páratartalom egymással ellentétesen változik. A raktári levegő hőmérsékletének növelésével az adott térben a relatív páratartalmat tudjuk szabályozni. Például egy alagsori levéltári raktárban állandó, 16 °C körüli temperáló fűtéssel egész évben megfelelő szinten tartható a páratartalom.

Miért van hangsúly az állandóságon? Az állapotjelzők (hőmérséklet, páratartalom) napi, heti és havi ingadozásainak alacsonyan tartása a cél. Az állandó klimatikus viszonyok megtartásának anyagszerkezeti okai vannak. A mesterségesen előállított anyagok (papír, pergamen, vászon) gyorsabban öregednek, ha erősen változó klimatikus körülmények között tároljuk őket. A papír alapanyaga, a cellulóz elveszíti rugalmasságát, törékennyé válik, polimerizációs foka csökken. A papír szakító- és húzószilárdsága annyira lecsökkenhet, hogy elszakad.

Az állandó, ideálisan 18–20 °C hőmérsékletű és 45–50% relatív páratartalmú (RH) környezetben tárolt szerves anyagok tovább élnek és kevésbé öregednek. (A tágabb elfogadható tartomány általában 14–25 °C és 40–55% RH.) Fontos, hogy ne legyenek hirtelen változások: a hőmérséklet fokozatosan változzon, a páratartalom pedig minél stabilabb legyen. Az állandó klímán (legfeljebb 2–3 °C napi hőmérséklet- és 2–3% RH napi páratartalom-ingadozás mellett) őrzött iratok és műtárgyak kevesebb külső és belső károsító tényezőnek vannak kitéve.

A műtárgyak érzékenyek a hirtelen pára- és hősokkra, ezért is szabályozott a látogatók és kutatók száma a kiállítótermekben – nemcsak biztonsági okokból. A műtárgyak, oklevelek és fotók szabad kézzel történő érintése veszélyes: a kezünkön élő mikroorganizmusokat átadjuk a dokumentumoknak, ezzel megfertőzhetjük a gyűjteményeket. A közvetlen érintkezéssel olyan penész- és baktériumfajok kerülhetnek a papírok felületére, amelyek az emberi bőrre jellemzők. Ennek elkerülése érdekében fehér pamut-, cérna- vagy nitrilkesztyű használata javasolt a levéltári iratokkal és gyűjteményi anyagokkal történő munkavégzés során. Az emberi kéz zsírsavai és sói maradandó ujjlenyomatokat és károsodást hagynak a fotók, üvegnegatívok és mikrofilmek képrétegén, ezért ezeknél nitrilkesztyűt használjunk.

A raktári levegő szennyezettsége a mikrobiális fertőzések fő forrása. A könyvtári és levéltári anyagok felületén mért mikroorganizmusok mennyisége és fajtái jellemzően megegyeznek az adott raktár levegőjének mikrobiális összetételével. A raktárak és kutatótermek levegőjének folyamatos tisztításával, levegőszűrők beépítésével és cseréjével, a szellőzőcsatornák tisztításával, valamint mobil levegőtisztítók alkalmazásával csökkenthető a mikrobiológiai terheltség. Az egyszerű padló- és polcportalanítás jelentőségét gyakran alábecsülik, pedig a felületen felhalmozódó por egyúttal gombaspórák, baktériumok és poratkák koncentrálódását is jelenti.

Az iratok felületén felhalmozódott szennyezőanyagok (por, rovarmaradványok, zsíros ujjlenyomatok) tovább károsítják a levéltári iratokat. Az iratok felületének tisztítását az állományvédelmi terminológiában konzerváló kezelésnek nevezzük. A konzerváló kezelések célja a levéltári iratok kutathatóságának biztosítása és az információ hosszú távú megőrzése. Megfelelő állományvédelmi alapismeretek nélkül nem végezhetünk konzerváló kezeléseket.

Az iratokat tároló különböző műanyag tasakok, borítók, savas hullámkartonok és dobozok, valamint a fémkapcsok és lefűzők szintén károsítják az iratokat. A nem időálló csomagolóanyagok és tárolóeszközök használata közvetlenül károsítja az anyagot. A legtöbb irodai fémkapocs acélból készül, gyakran horganyzott vagy nikkelezett bevonattal. A fémkapcsokkal rögzített iratokon a kapocs körül a papír törékennyé válik, gyakran ki is lyukad a fém oxidációja során keletkezett anyagok miatt. A fémsínes lefűzéssel rendezett iratokat is károsítja a fémkorrózió. A fémkapcsokat és a fémsínes lefűzést el kell hagyni; az összetartozó lapokat savmentes palliumba vagy hajtott lapba (borítóba) érdemes tenni.

A műanyag genotherm tasakok és borítók esetében a legtöbb probléma az anyagukból fakad. A genotherm tasakok és sok lefűző hagyományosan PVC-ből vagy ismeretlen összetételű, adalékokkal ellátott műanyagból készül. A PVC-ből készült tasakoknál a lágyítók (főleg ftalátok) idővel kivándorolnak, és zsíros, áttetsző foltot hagynak a papíron. A PVC bomlásakor sósav (HCl) szabadul fel, ami savasítja a környező lapokat, és gyorsítja a fémes elemek korrózióját. Írásanyag-károsodás is bekövetkezhet: a lágyított műanyag felveheti vagy „leemelheti” a fénymásoló- és lézertonert, illetve a golyóstoll-tintát, és lenyomatot hagyhat. A zselatinos fényképek és a krétázott papírok a fóliához ragadhatnak, ami információvesztéshez vezet. A következő számban a családi iratok helyes tárolásáról és minimális gyűjteményi beavatkozásokról lesz szó.

Összefoglalás

A közgyűjtemények közös feladata írott és tárgyi kulturális örökségünk megőrzése és közkinccsé tétele. A legsúlyosabb állományvédelmi problémák az alkalmatlan, zsúfolt raktárak és a biológiai fertőzések, amelyeket az átmeneti és karanténraktárak hiánya tovább súlyosbít. A megelőző állagmegőrzés kulcsa a fényterhelés – különösen az UV-sugárzás – kizárása, valamint az állandó, ideálisan 18–20 °C hőmérsékletű és 45–50% relatív páratartalmú klíma fenntartása, minimális napi ingadozással. A gyűjtemények mikrobiológiai terhelése a raktári levegő tisztításával, rendszeres portalanítással és védőkesztyű használatával csökkenthető. A fémkapcsok, fémsínes lefűzők, PVC-tasakok és savas tárolóeszközök közvetlenül károsítják az iratokat, ezért ezeket időálló, savmentes csomagolóanyagokra kell cserélni. Mindezek okait a látogatóknak és kutatóknak is érthetően el kell magyaráznunk.

Írta: Puteáni-Holl Adrien

Forrás: retorki.hu
(2026,11.14.)