Hadik András és magyar huszárságának 1757. évi berlini dicsősége

Dr. Diószegi György Antal

I. Hadik András hadvezéri „tselekedetét egész Európa tsudálta”
 
Európa hadtörténetében 260 esztendő óta örök érték az a „történelmi magyar huszárvágás”, melyet Hadik András altábornagy kis létszámú huszárserege 1757. október 16-án valósított meg Berlin eredményes bekerítésével és megsarcolásával. Minderre egy hatalmas porosz sereg háta mögött került sor. Huszárcsíny volt ez a javából! XVIII. századi magyar huszárvilágunk történeti képét megmutatandó igen kiemelkedő munkák születtek a XX. században: Julier Ferenc „Magyar hadvezérek” (Bp. 1930.); Markó Árpád „Futaki gróf Hadik András tábornagy” (Bp. 1944.); valamint Ságvári György és Somogyi Győző „Nagy huszárkönyv” (Bp., 1999.) címet viselő művei mindenképpen közéjük tartoznak.
Hadik András altábornagy „ezen tselekedetét egész Európa tsudálta”: ezt a megállapítást gróf Gvadányi József rögzítette az 1790-ben kiadott művében. (1)
Hadik András hadvezéri sikeréről számos mű megemlékezik. „1757. október 16. Hadik András altábornagy … a porosz sereg háta mögött  Berlin alá vonul, a várost megsarcolja, és katonáival épségben visszatér a fősereghez.” (2)  „Október 16. A Hadik András altábornagy vezette osztrák sereg elfoglalja és megsarcolja Berlint.” (3)
Az évezredeken átívelő magyar lovasíjász életmódban gyökeredző magyar huszárminőség rendkívüli voltát indokolt tisztelnünk Hadik András és huszárjai dicsőséges hadmozdulatában!
„Mária Terézia háborúinak nálunk legismertebb vagy talán legtöbbet emlegetett jelenete, Hadik András berlini vállalkozása.” Ezen „okosan megtervezett és vakmerően végrehajtott vállalkozásnak valódi értékét” érdemes közkinccsé tenni. (4)
„A Berlin elleni hadművelet alapgondolatát Hadik úgy látszik nem vetette papírra és azt senkivel sem közölte, jól tudva azt, hogy mint Zrínyi Miklós mondja: „nem titok az, amit sokan tudnak". Mindig csak a másnapra szóló utasításokat adta ki alvezéreinek, és ezzel is biztosította azt az előnyt, hogy senki sem rendelkezhetett maga feje szerint, hanem az egész hadművelet központi, egységes vezetése elejétől-végéig az ő kezében maradt.” (5)
Hadik Andrást igen nagy tisztelet övezte, mint „vállalkozó szellemű, vakmerő, de amellett megfontolt és előrelátó huszártábornokot, a gyors elhatározást, fegyelmezett vezetést kívánó portyázások kipróbált nagymesterét”. (6)
Az ősi gyökerű magyar huszárbecsület minőségére is érdemes utalnom! Hadik András a következőket adta parancsba a villámhadjárat során. „Hadseregünk, mint erkölcsös fegyelemben élő testület jó hírnevének érdekében tartózkodni kell minden erőszakos kíméletlen cselekedettől. Az Isten házának meggyalázása, papi személyek becsmérlése, más felekezetek szidalmazása, védtelen lakossággal, asszonyokkal, aggastyánokkal való erőszakoskodás, fegyvertelen polgárok ellen fegyveres kézzel való kegyetlenkedés, fosztogatás, a lakosok élelmiszerkészleteinek rongálása, házak, falvak, felgyújtása, szigorú büntetés terhe alatt tilos.”  „Senkinek sem szabad pénzt zsarolni, vagy rabolni. A hadisarc behajtásáról a királynő nevében ő fog szabályszerűen gondoskodni.” (7)
 „A berlini hadművelettel kapcsolatban azt is gyakran halljuk, hogy Hadik erre a vállalkozására csupán magyar huszárokat vitt, tehát Berlin megsarcolása jól sikerült huszárcsíny volt. Ismerjük Hadik hadosztályának tagozódását, tehát tudjuk, hogy Hadik 5270 főből álló seregében csak körülbelül 1100 huszár és a Gyulai hajdúezred zászlóalja volt magyar csapat. Berlin megsarcolását nem tarthatjuk csupán káprázatos huszárcsínynek, hanem egy nagyon alaposan megtervezett és vegyes fegyvernemekből álló teljes hadosztállyal, kiváló eredménnyel végrehajtott nagyobb szabású és hatású hadműveletnek. De bár a hadosztály vegyes nemzetiségű csapatokból (németek, osztrákok, horvátok, stb.) állt, minden elfogult honimádástól mentesen, mégis nyugodt lelkiismerettel tekinthetjük azt határozottan magyar haditettnek. A fáradságos felvonulás alatti biztosítást, hírszerző és összekötő szolgálatot, azután a rövid harcban a legnehezebb küzdelmet, nyílt téren, zárt sorokban álló és tüzelő gyalogság elleni lovasrohamot a huszárok hajtották végre. Ez a roham, Ried ezredes horvátjaitól előkészítve és támogatva hozta meg a döntést. A legtöbb vesztesége a huszároknak volt, az egyetlen elesett tiszt, Babocsay Farkas tábornok, magyar huszártiszt volt. Ezért nevezhetjük Hadik berlini vállalkozását nyugodtan magyar haditettnek. Természetesen készségesen és a valóságnak megfelelően állapítjuk meg azt is, hogy Hadik többi csapatai, a huszárokhoz hasonló vitézséggel és kitartással harcoltak és vettek részt minden nélkülözésben, mert érezték, hogy kipróbált, tapasztalt, erélyes, gondos vezér áll élükön. Olyan egyéniség, akire sorsukat rábízhatták. Ez a vezér pedig magyar tábornok volt és minden haditervét a régi magyaros harcmodor szellemében, huszáros lendülettel hajtotta végre.  Ilyennek látták őt már kortársai is.” (8)

Olvassa végig a szeptemberi Havi Magyar Fórumban! Keresse a nagyobb újságárusoknál és a Magyar Fórum Kiadóhivatalában!