Mátyás hadi sikereinek titka

Dr. Hidán Csaba, régész-történész, az Aranyszablya Történelmi Vívóiskola alapítója és vezetője

Mátyás katonapolitikája
Ha Mátyásról, a honvédőről, a hadvezérről akarunk beszélni, akkor mindenféleképpen Hunyadi Jánosról kell először beszélnünk, hiszen Mátyás a törökverő fia. Azt tudjuk, hogy gyerekkorában elkísérte édesapját többször hadjáratokra, illetve részt vett tárgyalásokon, sokszor ő fordított. Kiválóan beszélt magyarul, latinul, csehül, németül, törökül és egy kicsit románul is tudott. Nagy tapasztalatra tett szert már gyerek- és fiatalkorában. Nem véletlen, hogy később oly sikeres sereget hozott létre, számos hasonlóság fedezhető fel édesapja és az ő hada között. Ráadásul megörökölte Hunyadi János hadvezéreinek egy részét, hiszen apja halála (1456) és koronázása (1458) között alig telt el idő, tehát Mátyás hadseregének alapját apja rakta le.
Katonapolitikája arra alapult, hogy lehetőleg a hadszínteret minél jobban eltávolítsa az országtól, ne Magyarország váljon hadszíntérré. Amit most úgy mondanánk, hogy nem a bajt kell idehozni, hanem a segítséget odavinni. Ez nagyon bölcs döntés volt, mivel a hadsereg vagy győz, vagy veszít, viszont, ha itt van a háború, az rengeteg pusztulást, szenvedést okoz a civileknek, a gazdaságnak, demográfiailag hihetetlen károkat szenved tőle az ország. Azonban, ha a háború máshol van, akkor a hátország nem sérül.
 
Török hadszíntér
II. Mehmed, a hódító foglalta el Szerbiát ebben az időben. Bár Nándorfehérvárnál megállította őket Hunyadi János, de ott voltak már a határnál. Hozzávetőleg 1300 km hosszú török határa volt ekkor Magyarországnak, és a végvárak alapvetően teljesítették feladataikat az Adriától Szörény váráig. Mátyás még egy védelmi rendszer kiépítésén dolgozott, egy külső végvári vonalon. Ezt katonai nyelven mélységi védelemnek nevezzük, tehát kettős végvári vonalat hozott létre, és ez a rendszer teljesítette is feladatát.
1470-ben érte török betörés Magyarországot, amikor Mátyás Sziléziában tartózkodott. Nyilván a törökök értesültek arról, hogy Mátyás nincsen itt. 1474-ben aztán Mátyás támogatta Nagy István moldvai vajdát törökök elleni harcában, és Vaszlujnál legyőzték a törököket. 1476-ban Mátyás elfoglalta Szabács várát, tehát ő volt a támadó. Szabács egy erős vár volt, és emiatt is a hadszínteret (ez nem hazánkban, hanem a Balkánon van) igyekezett kitolni Dél felé, hogy lehetőleg ne az országban legyenek a harci cselekmények. 1479-ben érte Magyarországot egy nagyobb török támadás, amikor az oláh vajda csatlakozásával Havasalföld felől törtek be Erdélybe a törökök, és Báthori István ellenállt nekik Déva közelében, Kenyérmezőnél, viszont hogyha Kinizsi Pál temesi ispán nem siet segítségére, akkor a törökök győztek volna, így viszont óriási győzelmet arattak a magyarok. A törökök többet nem támadták meg Magyarországot Mátyás idejében az ekkor kötött előnyös békének köszönhetően.
 
Cseh hadszíntér
Egészen más jellegű volt, de végső soron beilleszkedik Mátyás katonapolitikájába a cseh-lengyel háború. 1468-ban megtámadta Podjebradot, tehát Csehországot, mert ellenezte a huszita áldozási módot (két szín alatt), ugyanakkor a cseh bratrík és a lengyel zsebrákok(ezek zsoldosok) többször betörtek Magyarországra, fosztogattak. Mátyás aztán elfoglalta Morvaország és Szilézia nagy részét. 1474-ben Ulászló lengyel király és III. Frigyes német-római császár Mátyás ellen szövetkeztek. Ekkor történt a hadtörténet egyik legcsodálatosabb, legérdekesebb eseménye.
Mátyás király bezárkózott Boroszló várába 2 000 emberrel, viszont kiküldte a vár környékére Szapolyai Istvánt és Kinizsi Pált 6 000 válogatott könnyűlovassal. Az ellenséges sereg 60 000 emberből állt, vagyis majd’ tízszer annyi, mint a magyar hadak. Azonban Kinizsi és Szapolyai a 6 000 válogatott könnyűlovassal az ostromló cseh-lengyel-német sereg minden utánpótlási vonalát elvágta, egyetlen élelmiszerszállítmány sem jutott be a táborba, és elkalandoztak Krakkóig. A környéken elfogták az összes ellenséges kémet, hírzárlatot hoztak létre az ellenség körül, minden táborba igyekvő élelmiszer- vagy segélyszállítmányt megtámadtak, lenyilazták, levágták őket, szétkergették az ellenséget. Ekkor történt meg a hadtörténet egyik csodája: a 60 000-es ostromló sereg békét kért a 2 000 ostromlottól, illetve a 6 000 kinti könnyűlovastól. Majdnem tízszer annyian voltak, és ők kérték a békét. 1479-ben megkötötték az olmützi békét, amiben Mátyás király megkapta Sziléziát, Morvaországot és Luzsice várát. Óriási győzelem volt ez, hiszen az említett területeken igen fejlett volt a kézműipar, és a vidék gazdag volt bányáiban.
Hogyan ítéljük meg azt, hogy Mátyás többet harcolt a német-római császári címért, mint a török ellen? Mely hadszíntereken harcolt és milyen sikerrel? Kikből állt pontosan hadserege? Jó hadvezér volt a törökverő fia? Olvassa végig Hidán Csaba cikkét a Havi Magyar Fórumban! Keresse a nagyobb újságárusoknál!