Emléksorok október 23-ról

Dinnyés László nyá. dandártábornok, 1956-os elítélt

Ki is végezhettek volna néhányunkat

Az 1956-os magyar forradalom leverése után Brassóban mintegy nyolc diák megalakította az EMISZ-t, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét, emlékezett a történtekre Lay Imre. Az EMISZ létszáma lassan nőtt, 1958 augusztusában azután letartóztatták az EMISZ-nek mind a 78 tagját. Előzőleg elkészítették az EMISZ programját. Valamennyiük súlyos börtönbüntetést kapott, 15 és 25 év között. A vádiratban valótlanságok szerepeltek, olyanok, amikről az EMISZ tagjai sohasem beszéltek. A kihallgatás alatt és a börtönben verték a foglyokat. Szovjet tiszt is kihallgatta őket. Lay Imrét húsz évre ítélték, ebből hat évet töltött börtönben. Az első négy év borzasztó volt, emlékezett vissza. Nagyon sokan meghaltak az embertelen bánásmód miatt. Az őrök minden ok nélkül berontottak a cellákba és agyba-főbe verték a rabokat. Négy éven át a szüleik sem tudtak róluk, nem lehetett kapcsolatot tartani a családdal.

A 96 éves Csapó Endre összegezte 1956-os írásait

„Egy megalázott nemzet elkeseredett védekezése és szabadságvágya fejeződött ki ezekben a fiatalokban.”

​Magyar árvák lengyel földön?

Zsille Gábor: A Visztulától a Dunáig

​Menjek vagy maradjak?

Vajon mit találna az az interneten, aki épp okostelefonján böngészi a külföldi állásajánlatokat és lakásárakat, ha puszta kíváncsiságból rákeresne, az a kétszázezer miért mondta azt, amit ő? Hogy itt nem lehet élni.

Ahonnan kivonultak az oroszok

Erdély-szerte több ezer olyan kisebb akció mutatta jelét a Kárpát-medencei összetartozásnak, mint amikor székely alpinisták magyar zászlót tűztek ki a Békás-szoros feletti Oltár-kőre, amit a hatalom csak jóval a forradalom után tudott eltávolítani.

A népiek parasztpolitikája 1956-ban

A bolsevikellenes nemzeti felkelés kivívta a sajtószabadságot. A föld népe iránt elkötelezett népi mozgalom is hallatta a hangját. Újra megjelent a Szabad Szó, mint a „A Nemzeti Parasztpárt központi lapja”.

Két zalaegerszegi ’56-os „apróság”

A magyar szabadságért 1956-2016

1956 és Monor

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára szerencsére szép számmal jelennek meg a különféle kiadványok, helytörténeti visszaemlékezések, amelyek a forradalomhoz kapcsolódó események helyi sajátosságait igyekeznek feltárni. Túl azon, hogy komoly hiányérzetünk lehet, hiszen ezen összegzéseknek már a rendszerváltás után illett volna napvilágra kerülniük, azért mégiscsak jobb későn, mint soha. Az egyik legfrissebb kiadvány a közelmúltban jelent meg Monoron „Szilánkok és legendák” címmel, amely nem csupán átfogó és igényes munka, de az is növeli értékét, hogy mindvégig utal az országos történésekre is, így a helyi események is érthetőbbé, áttekinthetőbbé válnak.

Főhajtás a forradalom orvos hősei előtt

A Nemzeti Fórum Egyesület, a Honvédelmi Minisztérium és Budapest-Józsefváros Önkormányzata november 4-én rendezte meg a Magyar Orvos Hősi Halottak megemlékezését Budapesten, az Üllői úti Magyar Orvos Hősi Halottak Emlékszobránál.

A megtorlás napjai

1956. november közepe, Budapest VII. kerület, a Murányi utca és a Dembinszky utca sarkán…

Gloria victis 1956

1956 októberének fáklyája nem csupán nekünk, magyaroknak, de a szájtátó és csodálkozó, később az elismeréssel sem fukarkodó világnak ugyancsak biztos pont.

1956 igazsága

Jól érzékelhető, hogy a külföldre szakadt veterán szabadságharcosok Antall Józsefet nem kedvelték. Számomra nem meglepő, bár a végleges állásfoglalás e téren csak úgy volna kialakítható, ha tevékenységének egésze állna rendelkezésemre, hogy mérleget tudjak készíteni.

Megszállás és deportálás

Annak ellenére, hogy az egykori Szovjetunió levéltárainak egy része még mindig titkosított, és megtekinthető dokumentumaihoz ma sem könnyű hozzáférni, azt igen sok adat bizonyítja, hogy a szabadságharc leverését Kárpátaljáról irányította a Vörös Hadsereg. A levéltári adatok mellett ezt helyi szemtanúk is bizonyítják, köztük kedves olvasónk, a munkácsi Lazarik Lygia is, akinek sorait alább olvashatják.

Cságoly Kristóf: ​Disszidensek dala

Wittner Mária: Tóth Ilonkának

Pongrátz Gergelynél jártam II.

A kétezer egyedik év márciusának elején, Kiskunmajsán találkoztam a Corvin köz legendás parancsnokával, Pongrátz Gergellyel. Nem ez volt az első találkozásunk, de hosszabb, zavartalan beszélgetésre ez kínálta az első igazi lehetőséget. Éltem vele és lejegyeztem. Beszélgetésünk először az Igazunk ’56 című folyóiratban jelent meg, melyet Rácz Sándor József annak idején azért alapított, hogy a forradalmárok megírják benne a szabadságharc igaz történetét.

A múlt ismerete a jövő záloga II.

A Magyar Néphadsereg, ha valóban párthadsereg lett volna, le tudta volna verni a felkelést. Nem tette, erre is legyünk büszkék!

A mi ’56-unk II.

„1956. november 19-én reggel búcsúzott el tőlem bátyám azzal, hogy anyámnak mondjam el, ő disszidálni fog, mert itthon ki tudja mi vár rá. Biztosan tudom és állítom, hogy eskü alatt vallomást tett az ENSZ úgynevezett „magyar üggyel” foglalkozó bizottsága előtt. Nagybátyám, Dr. Kardos Béla tette lehetővé a vallomástételt, mert ő magas rangú amerikai kormánytisztviselő volt Washingtonban. Ő intézte bátyám Egyesült Államokba történő kiutazását Ausztriából. Vele együtt tett vallomást többek között Pongrátz Gergely és Király Béla” – írta szerkesztőségünknek Ecsődi László. Múlt héten az ő visszaemlékezését vehették kézbe olvasóink, ezúttal bátyja, Ecsődi Gábor ENSZ-ben elhangzott tanúvallomását adjuk közre Ecsődi úr jóvoltából.

Magyar hősiesség és egyetemes szabadságüzenet 1956-ban

„E nagy napon szabadságvágy ébredt fel népünkben, hitt a magyar igazsága győztes erejében.”

Az iskolai műsorokról

Cságoly Kristóf történelemtanár

A múlt ismerete a jövő záloga

Hogyan jutott el a magyar katona a forradalomig?

A mi ’56-unk

Szerkesztőségünk felhívásához örömmel csatlakozott Ecsődi László, aki amellett, hogy megírta visszaemlékezését a forradalom napjairól, elküldte két évvel ezelőtt elhunyt bátyjának, Ecsődi Gábornak 1957-ben az ENSZ-ben elmondott beszédét, amelyet jövő heti számunkban közlünk.

Pongrátz Gergelynél jártam

A kétezer egyedik év márciusának elején, Kiskunmajsán találkoztam a Corvin köz legendás parancsnokával, Pongrátz Gergellyel. Nem ez volt az első találkozásunk, de hosszabb, zavartalan beszélgetésre ez kínálta az első, igazi lehetőséget. Éltem vele és lejegyeztem. Beszélgetésünk először az Igazunk ’56 című folyóiratban jelent meg, amit Rácz Sándor József annak idején azért alapított, hogy a forradalmárok megírják benne a szabadságharc igaz történetét.

Az én fegyverem a fényképezőgép volt

Sokakat megszégyenítő frissességgel nyitott ajtót Hámori Vilmos budai lakásában, aki születése óta, egészen pontosan 1923. január 20-a óta él egy Margit körút feletti kis utcában. Szenvedélyes fotós, aki a forradalom idején készült képeit három albumba rendezte. A fényképek mellett izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket osztott meg velünk.

Azon az októberi napon

Mihályfy László

Bajtársak ’56-ban

Zsámbékon a Polgármesteri Hivatalban dr. Fodor Miklós (M) polgármester irodájában négy férfi beszélgetni készül. A vendéglátón kívül vitéz Rácz Sándor József (S), a havonta megjelenő Igazunk ’56 című lap főszerkesztője, vitéz Rabkovács Tibor (T), az említett folyóirat szerkesztőbizottságának tagja és a beszélgetés lejegyzője.

​Szerelem és tragédia a forradalom árnyékában

Az 1956-os forradalom és szabadságharc története telis-tele van felemelő vagy éppen megrázó személyes történetekkel.

Az ország valósággal egybeforrott

Szablya Ilona: Vasfüggöny kölnivel – Magyarország 1942–1956

A tisztesség ára

1998 és 2004 között jelent meg az Igazunk ’56 című folyóirat, amit Rácz Sándor József azért alapított, hogy a szabadságharcosok megírják a forradalom igaz történetét. A szerkesztőbizottság tagja volt Domokos Kázmér is, aki felhívásunkhoz örömmel csatlakozott, és ezúttal Rozgonyi Oszkár egykor megjelent cikkét bocsátotta rendelkezésünkre.